Emlékhelyet avattak a kővágóörsi zsidó temetőnél

Megemlékezők az eseményen

Az eseményen többek között beszédet mondott Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési miniszter, dr. Grósz Andor, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke, Kurucz Ákos rabbi, valamint Jusztin Ádám, a Káli-medence Zsinagógája Alapítvány elnöke is.

A temető bejáratánál egy külön emlékoszlopot is elhelyeztek, amelyen azoknak a helységeknek a nevei olvashatók, ahonnan 1944-ben elhurcolták a környék zsidó lakóit. Az emlékoszlop létrejöttét a Mazsök (Magyar Zsidó Örökség Közalapítvány) támogatta.

Navracsics Tibor miniszter

Navracsics Tibor beszédében hangsúlyozta:

„Nem ismétlődhet meg a holokauszt borzalma, ezért kell emlékeznünk, átélni a történelem ezen szakaszát.” Kiemelte: „Ha ismerjük az áldozatok neveit, sorsát, akkor életünk részévé válik a történelem ezen szelete. Fontos, hogy az emlékhelyen nevek is szerepelnek, így válik személyessé, átélhetővé a történelem és elkerülhetővé az, hogy megismétlődjenek a szörnyűségek.”

dr. Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke

dr. Grósz Andor beszédében a személyes emlékezés jelentőségét emelte ki, felidézve gyerekkori élményeit, amikor édesapjával együtt rótták le tiszteletüket a győri zsidó temetőben. A Mazsihisz elnöke így fogalmazott:

„Bármennyire is fájdalmas a múlt, emberségünkből fakadó kötelességünk az emlékezés. Zsidóként pedig nem csupán emlékezünk, hanem felelősséggel tartozunk azért is, hogy másokat is emlékeztessünk.”

Beszédében részletesen bemutatta a zsidóellenesség három fokozatát: amikor nem engedik a zsidóknak, hogy zsidóként éljenek; amikor nem engedik, hogy egyáltalán közöttük éljenek; végül pedig, amikor nem engedik, hogy egyáltalán éljenek. A kővágóörsi és környékbeli zsidó családokat 1944. május 16-án a tapolcai gettóba hurcolták, majd június 19-én a zalaegerszegi gyűjtőtáborba szállították őket – ahonnan többségük Auschwitzba került.

A Mazsihisz elnöke kiemelte: „A gyűlölet mindig antiszemitizmussal kezdődik – de ritkán ér ott véget. Kötelességünk továbbadni a hagyományokat, megmaradni zsidóként, és válaszként a pusztításra – az életet választani.”

A Káli-medence zsidó lakossága Kővágóörsre járt imádkozni a zsinagógába, rituálisan alámerülni a mikvébe (rituális fürdő). A sakter is itt vágta le a baromfikat. A kővágóörsi keddi, pénteki piacokra ezért sok libát hajtottak a környező falvakból, de fejen kosárban is sok állatot lehoztak, főleg a hízott libákat – olvasható az újonnan felavatott emléktáblán.

Kurucz Ákos rabbi

Kurucz Ákos rabbi beszédében arra a sokat idézett kérdésre reagált, hogy „Hol volt Isten a holokauszt idején?” Szerinte nem ez a valódi kérdés, hanem az, hogy „Hol volt az ember?” – hiszen a borzalmakhoz nem csupán azok járultak hozzá, akik aktívan részt vettek bennük, hanem azok is, akik közönyösek maradtak, és nem emeltek szót az embertelenség ellen.

„Ezért fontos, hogy nem maradjunk csendben, zsidó módra neveljük a gyermekeinket és megőrizzük a hagyományainkat” – hangsúlyozta a rabbi.

Jusztin Ádám

Jusztin Ádám, a helyi zsidó emlékhelyeket és zsinagógákat gondozó alapítvány vezetője arról beszélt, hogy az elhurcolt áldozatok neveit megörökítő emlékhely „segít abban, hogy a történelem ezen szelete valóban életünk részévé váljon”. Szerinte a nevek és sorsok megismerése teszi lehetővé az empatikus, történelmi tudatú emlékezést, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy a múlt szörnyűségei ne ismétlődhessenek meg.

Nógrádi Gergely főkántor | Fotó: Nagy Lajos/Napló