Főhajtás egy makacs küzdő emléke előtt – Turai János emlékére
Turai János
magányos és makacs harcosa volt annak, amiben hitt, és munkája, a zsinagóga
falai és Vác városának emlékezete, túléli őt.
Harminc éven át
dolgozhatott az 1937-ben, Temesváron született, a holokausztot gyerekként
túlélő váci hitközségi elnök azon, hogy helyreállítása a zsidóság emlékezetét
otthonában, Vácott, egy elpusztított közösség épített emlékezetét, a zsinagógát
és az eleven emlékezetet, a helytörténetben, az oktatásban, ifjú szívekben. Az
ügyükkel elfoglalt emberek nem ritkán nehéz emberek, de az, ami megmarad majd
belőlük, az ügynek tett valódi szolgálat lesz majd. Így lesz ez vele is.
A
tanulmányi versenyek, a helytörténeti beszámolók, az elevenné tett emlékezet, a
zsinagóga épülete, az, hogy egy közösség emlékét visszaadta, belefonta az élet
kötelékébe, ahogy a hagyomány mondja, nagyon is méltóvá teszi arra Turai
Jánost, taghitközségünk, a váci hitközség elnökét, hogy megrendülten, hálás
köszönettel hajtsunk most fejet emléke, hogy őszintén, szívünk mélyéről szólva
kérjük az Örökkévalót, hogy fonassék be lelke az Élet kötelékébe.
Maradjon fenn
emléke, úgy, ahogyan ő járult hozzá emberek, közösségek emlékének, történetének
fennmaradásához.
Legyen áldás az
emléke 88 éves korában eltávozott kollégánknak, legyen példa erőfeszítéseinkben
makacs elszántsága.
