Könyvajánló: A meggyalázott csillag
Egy
nagyszerű könyv fekszik előttem az asztalon. „Csillag a házon, csillag a
kabáton” a címe. A címlap erős, kanárisárga betűi mögött felsejlik egy
embercsoport és egy ház bejárata, akiken és amelyen ott látható egy feltűnő,
hatágú sárga csillag. Harsányi László írása.
A
Dávid-csillag, vagy Dávid pajzsa néven is közismert hexagram a zsidó identitás,
általánosan a zsidó vallás jelképe. Megjelenése visszanyúlik az időszámítás
előtti időkre, általánosabb használatának kezdete a 19. századra tehető. Mára Izrael Állam
zászlójának is tartozéka. A huszadik század első felében azonban egészen más módon kezdték
használni az antiszemita erők.
Az
előttem lévő könyv évtizedes munka eredménye. Olyan munkáé, amelynek e könyvben
megtestesülő végeredményét a kitűnő történész-muzeológus, a kötet kitalálója és
alkotója, Jalsovszky Katalin már nem érhette meg. Ily módon a kötet
összeállítását Kati (hiszen mindenki csak így hívta) jóbarátja, Molnár Judit történész,
a holokauszt-kutatás neves szakértője fejezte be, kitűnően.
Jalsovszky
Katalin (1943-2023) negyven éven át volt a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti
Fényképtárának munkatársa. Magam kétszer élvezhettem vele a közös munka
élményeit. Az első alkalom a 2004-ben létrejött Holokauszt Emlékközpont állandó
kiállításának elkészítése volt. A másik még személyesebb. Kati volt „A fényből
a sötétbe” című könyvem képszerkesztője.
A
„Csillag a házon, csillag a kabáton” kötet előzménye a 2B Galériában, 2020
februárjában megnyitott, azonos című időszaki kiállítás volt. Fotók,
dokumentumok, plakátok, újságkivágatok és még mi minden látványa sejlik fel
emlékeimben. A könyv jóval több lett ennél a kiállításnál. Eddig soha nem volt
összefoglalója egy olyan jelkép megbélyegző felhasználásának, amely már örökre
beleégett az emberek retinájába, amely szinte önmagában is alkalmas a holokauszt
egészének felidézésére.
A
könyv bemutatja, mi volt a története a zsidók megkülönböztetésének,
megjelölésének a náci Németországban és a németek által megszállt vagy a velük
szövetséges országokban. A sárga csillag bevezetésének magyarországi története
különösen megrázó még most is és számomra is, pedig életem egy szakaszában
hivatalosan is foglalkoztam a holokauszt történetének bemutatásával. De nem
csak e megkülönböztető jelkép bevezetése körüli szorgos kormányzati igyekezet a
megrázó, hanem a csillag „részvétele” is a magyar holokauszt folyamatának
egészében. Csillag az utcai ruhán, hogy a korlátozó hatóság számára könnyebb
legyen az ellenőrzés, hogy a lakosság is megszokja és elfogadja a jelkép
használatát, hogy ezzel is erősíteni lehessen a legalantasabb ösztönöket.
Csillag a házak kapuján, ahová zsidó családok ezreit zsúfolták össze, csillag a
gettók bejáratán az elkülönítés utolsó, a megsemmisítéshez vezető útjának végső
állomásán.
Szembesít
a könyv azzal, hogy volt-e menekülés és milyen módon – legálisan, vagy
illegálisan – a csillagviselés elől. Hogyan reagáltak a keresztény egyházak a
sárga csillag viselésére, szinte kizárólag a keresztény vallású zsidó polgárok
ügyében. Milyen volt a nem zsidó társadalom magatartása, reakciója egy újabb,
az addigiaknál is erősebb, mert vizuálisan kikerülhetetlen „választóvonal”
megjelenésére.
És
amit itt nem lehet elmesélni. A fotók fekete-fehérben. A szövegek, elemzések
között felbukkanva, majd pedig a jelkép tömeges megjelenésének brutalitása 47
oldalon keresztül. Családok, párok, felnőttek, gyerekek, kapuk. Ünneplőben,
munka közben, nyári ruhában vagy kabátban. Mosolyogva és magukba zárkózva, arcukon
szomorú kifejezéssel. És mindenki a sárga csillaggal megjelölve, megbélyegezve.
Bár
soha nem beszéltek erről, anyám és apám valamint meggyilkolt nagyszüleim is
viselhették ekkor. Az ismeretlen emberek képei között felsejlik az ő arcuk is.
Talán most többet értek a történetükből és a hallgatásukból is, mint eddig.
Köszönöm
Kati. Az egészet, hogy nem hagytad abba, hogy kitartottál. Mindhalálig.
(Csillag
a házon, csillag a kabáton. A sárga csillag a magyarországi vészkorszakban.
Napvilág Kiadó, Budapest, 2025.)
Harsányi László írása
Képek:
1.) A könyv fedőlapja.
2.) Steiner Ervin és felesége,
Weiskopf Lenke gyermekeikkel, Erikkel és Júliával. A kép a svájci csoportos
útlevélhez készült. Budapest, 1944 nyara. (Memorial Museum of Hungarian
Speaking Jewry)
3.) Könyvbemutató a CEU
Auditóriumában. Balról: Karsai László, Molnár Judit, Váradi Júlia, Hédi Fanni,
2025. május 27.
