Vissza a gyökerekhez – a Benjámin óvoda bemutatkozik
A jelenleg száz fővel működő budapesti Benjámin Óvodát 1992-ben egy izraeli alapítvány indította el, fenntartását 1995-től a Budapesti Zsidó Hitközség vette át. Célja, hogy az elmúlt évtizedekben a családok többségében feledésbe merült zsidó hagyományokat felelevenítse, a felnövő generációknak újra megtanítsa ezekre. Rádainé Somosi Éva óvodavezetőtől megtudjuk: az intézményben kóser konyhát vezetnek és minden zsidó ünnepet megtartanak. Az intézmény céljai és a szülők igényei pedig kéz a kézben járnak egymással.
 benjaminovi___nnep.jpg |
Réka férje zsidó származású, de otthon egyikük sem kapott vallásos nevelést Gyermekeiket azért járatják ide, hogy a kicsik megismerjék az ősi hagyományokat, hogy megkapják mindazt, amit a szülők nem tudnak megadni nekik. Sok családra jellemző ma Magyarországon: ha a szülők nem tudják megismertetni a gyermekekkel a régi tradíciót, de a megfelelő nevelést biztosítják számukra, a kicsik segíthetnek nekik is, hogy visszataláljanak gyökereikhez. Rékáéknál is ez történik, a gyermekek közvetítésével megelevenedik a több ezeréves hagyomány.
A hagyományok és a vallás megismertetése mellett a nyitottságra, a mások el- és befogadására nevelik a Benjámin óvodában a gyermekeket. „Olyan hasznos tagjai lesznek ezek a gyerekek a társadalomnak, akiktől távol áll az idegengyűlölet” – mondja Verő Tamás rabbi, és hozzáteszi: „Mindenki; szülő és gyermek egyaránt megtalálja itt a saját kapcsolatát a zsidósággal. Biztos identitást találnak, amire mindenkinek szüksége van.”
És mintha összebeszélt volna a rabbival, egy másik édesanya, Zsuzsa, ugyanezt mondja: „Megnyugtató számomra, hogy egy komplex világképet kap a gyermekem. Nem csak megtanítják erre-arra, hanem egy régi tradíció megismerésén keresztül, összefüggéseiben tanítják meg neki a dolgokat. A zsidó-keresztény kultúrkör részeseként úgy gondolom, mindenképpen meg kell ismerni azt a kultúrát, amin az egész európai civilizáció alapszik.”
Sugár Andrea tanító-óvodapedagógus, a kék csoport vezetője bár csak egy évre tervezte idejönni, tizenkét éve dolgozik a Benjámin Óvodában. Amikor a maradás okairól kérdezzük, csak ennyit mond: „Megfogott a közvetlen, barátságos légkör, e nélkül már nem lennék itt!” Elmondja, hogy kiskorában nagyon szeretett óvodába járni, és már akkor elhatározta, hogy óvónő lesz. Rájött, hogy a gyerekek között érzi a legjobban magát: „Mert nincs náluk őszintébb, tisztább, kedvesebb lény. Ők még nem félnek kimondani, hogy szeretlek, pedig erre mindenkinek szüksége lenne” – osztja meg velünk tapasztalatait. És elmesél egy történetet. Egyszer, mikor az egyik kislány hazaindult, még a kapuból visszafutott és Andrea nyakába ugrott: megölelte, puszit adott neki, és azt mondta: szereti. Az anyuka elképedve kérdezte: „Hát ezt hogy érted el nála, én még egy puszit is alig tudok kicsikarni belőle?!” A válasz egyszerű: „Van türelmem hozzá, és a nap folyamán többször elmondom neki, hogy én is szeretem. Sajnos a legtöbbször a gyerekek ezt hallják szüleiktől: siess, öltözzél már, szedd össze magad! Egyre ritkábban búcsúznak tőlük így: legyen szép napod! Mikor kérdeztük utoljára tőlük: milyen volt ma az oviban?”
Egy biztos, a Benjámin óvodában folyó munka és törődés nem csak a gyerekek, hanem az ide tartozó zsidó és nem zsidó családok életében is egyértelműen megmutatkozik. A gyerekek nagyon jól érzik magukat ebben a környezetben, amiről a következő, a Benjámin öltözőjében gyakran elhangzó kérdés is árulkodik: „Anya, miért jöttél értem ilyen korán?”
Ajánlott holnap:
www.benjaminovi.hu
