„Parázna vagy nem méltó nőt el ne vegyenek…” – Szerdócz Ervin rabbi írása az Emor hetiszakaszról
Történt, hogy egy parázna asszony fedte fel
egy rabbi előtt azt, amit a világ teremtője eltakart előle – fejti ki
tanításában Szerdócz Ervin újpesti rabbi.
A
tórai tilalom a papi (kohanita) rend erkölcsi méltóságának megőrzésére vonatkozott:
nem csak papnak kellett lenni, hanem annak is kellett látszani. A genetikailag papi
rendhez tartozó, a Szentélyben papi funkciót végző férfi, nem vehetett el
elvált asszonyt, nem tarthatott kapcsolatot arra „nem méltó” nővel. A Talmud (Kidusin77a)
ezt olyan asszonyra vonatkoztatja, aki korábban egy pappal (kohennel) „tiltott”
házasságban, vagy kapcsolatban élt, vagy aki elvált asszony volt, és előző
férje (aki szintén a papi rendhez tartozott) a tórai tilalom ellenére vett
feleségül.
A
„parázna”, illetve a „nem méltó” nőt a Talmud a közös „ZONA” névvel aposztrofálja.
A Példabeszédek könyve különbséget tesz a két megnevezés között: „Mélységes
verem a parázna nő, és szűk kút az idegen (értsd nem méltó) nő! Mint rabló leselkedik
és hűtleneket gyarapítja a férfiak között!” (23/27-28)
A
szentírási megítélés azonban sokkal összetettebb!
A
zsidók Józsué, Nun fia vezetésével vonultak be Kánaán országába, az ígéret
földjére, hogy azt birtokba vegyék. Ekkor Józsué „titokban két embert küldött
Sitimből, mondván:
„menjetek derítsétek fel Jerikó vidékét!”
Azok útnak
indultak és elérkeztek Ráháb nevű prostituált (zona) házához és ott megszálltak.
Jerikó királyának tudomására jutott és „erre parancsot küldött Ráhábnak: Állítsd
elő azokat az embereket, mert azért jöttek, hogy kikémleljék az egész országot.
A nő azonban a két férfit elrejtette.” (Józsué2/1-11) Ráháb így megmentette a
két férfit, és egyben elősegítette, hogy az Ősapák elfoglalják azt az országot,
amelyet Isten a zsidó népnek ígért.
Ki
is volt Ráháb? „Ráv Nahman azt állította: „Nem volt olyan férfi, fejedelem,
uralkodó abban az időben, aki ne közösült volna Ráhábbal a prostituálttal.” (Zeváchim116b.
1-2) Az idősebb Ráv Eina a nő mentségére azt állította (Megilla 14b/12-13),
hogy Hulda (prófétanő), Hilkijáchu, Jeremiás próféta apja, Baruch ben Neria
(Jeremiás írnoka) is Rácháb leszármazottjai voltak.
Végül
a bölcsek így zárták le a „parázna” és „nem méltó” asszony kérdését (Misna Szotah
3/4): „Ráviná így szólt Rávához: Hogyan kell érteni: „Szaporodajtok és
sokasodjatok és töltsétek be a földet…. (I.M.1/28) A férfiak készek szaporodni,
de csupán a nőké a sokasodás képessége? Ezt olvassuk: „Megízlelte, hogy jó az áruja,
(és ezért) nem alszik ki lámpása éjjel.” (Péld:31/18)
Az
aptai Ávráhám Jehosua Hesel rabbit egyszer felkereste egy rossz hírben álló
asszony. A rabbi, ahogy rápillantott, ráförmedt: Te szajha (zonah), talán előbb
paráználkodtál és ide merészkedsz jönni tiszta szobámba?! Mire az asszony alázatos
szívvel így válaszolt:
„A világ teremtője elnéző a bűnösökkel szemben,
számláját nem nyújtja be azonnal, egyetlen teremtménye titkát sem fedi fel,
azok pedig nem szégyenkeznek, akik megtérnek hozzá és nem rejtik el arcát
előlük!”
Miután az asszony elhallgatott, a rabbi még egy ideig némán ült
székében majd így szólt: Asszony! Te felfedted előttem azt, amit a világ
teremtője eddig eltakart előlem. A rabbi ez után gyakran mondta: „Sohasem
diadalmaskodott fölöttem senki, csak egyszer egy parázna asszony!”
