Napi Talmud – Szánhedrin 18: „Törvények felett”
A Dáf Jomi cikksorozatot folytatva most továbblépünk a Bavat Batráról a Szánhedrin traktátusra. A korábbi írásokat itt találják meg.
A Szanhedrin traktátus második fejezete egy misnával kezdődik, amely a nép két legkiemelkedőbb vezetőjének – a főpapnak és a királynak – sajátos jogi státuszát határozza meg. Amikor a Szentély állt, a főpap a zsidó nép vallási vezetője volt. Amikor független zsidó királyság létezett, a király volt a politikai vezető. A rabbik korában, a Szentély pusztulása után egyik tisztséget sem töltötték be, de ezeknek a gyakorlatilag már-már mitikus vezetőknek a jogi státusza továbbra is érdekelte a rabbikat, és ez az egész fejezet ezzel a témával foglalkozik.
A főpap és a király sajátos jogi helyzetének számos aspektusa közül talán a legjelentősebb a következő:
A főpap ítélkezhet mások felett, és mások is ítélkezhetnek felette. Ő tanúskodhat, és mások is tanúskodhatnak őróla…
A király nem ítélkezik mások felett, és mások sem ítélkeznek felette. Ő nem tanúskodik, és mások sem tanúskodnak róla.
A misna kimondja, hogy a főpap bíróként részt vehet a bíróság munkájában, és ő maga is lehet peres fél. Ezzel szemben a király sem bíróként nem működhet, sem őt magát nem vonhatják bíróság elé. Ez látszólag ellentmond a Tóra híres elvének, amelyet általában úgy értelmeznek, hogy senki sem állhat a törvény felett: „Ne hozz igazságtalan ítéletet: ne pártold a szegényt, és ne légy részrehajló a gazdag iránt; igazságosan ítéld meg embertársadat.” (Mózes III. könyve 19:15)
Mindez alaposabb vizsgálatot kíván, így ma csak az elejébe kezdünk bele. A Gemara a misna egyes megállapításait sorra veszi. Amikor a misna azt tanítja, hogy a főpap ítélkezhet mások felett, a Gemara megjegyzi, hogy ez magától értetődő, majd így magyarázza:
Szükséges volt, hogy a misna megemlítse az utóbbi tételt: És mások ítélkeznek fölötte, és ezért tanította vele együtt a kapcsolódó halahát.
Igaz, mondja a Gemara, valóban nyilvánvaló, hogy a gőpap is ülhet bíróságon, de a misna ezt azért említette, hogy összekapcsolja a kevésbé nyilvánvaló állítással: azzal, hogy a főpapot is perbe lehet fogni. De ekkor a Gemara közbeszól:
Ez is nyilvánvaló; ha mások nem ítélkezhetnének felette, akkor hogyan ítélkezhetne ő mások felett? Hiszen meg van írva: „Gyűljetek össze, igen, gyűljetek össze” (Cefanja 2:1); és Rés Lakis azt mondja: Ez a vers erkölcsi elvet tanít: Először magadat ékesítsd fel, és csak utána ékesíts másokat.
A Gemara rámutat, hogy a főpap perelhetősége az előző állításból is következik. Csak az ítélkezhet mások felett, akit maga is alávethető a bíróság ítéletének – magyarázza Rés Lakis. Így a Gemara arra a következtetésre jut, hogy a főpapról szóló megállapítások inkább csak felvezetésként szolgálnak a valóban újszerű tanításnak: hogy a király sem ítélkezni nem ítélhet, sem felette nem ítélkezhetnek.
Ennek ellenére a főpap jogi helyzete nem teljesen azonos az egyszerű polgárokéval. Például – ahogyan később látni fogjuk – a főpapot a Nagy Szanhedrin, azaz 71 bíró tárgyalja, nem pedig 23. És nem mindenféle bíróságon foglalhat helyet:
A király nem ül a szanhedrinben, és sem a király, sem a főpap nem ülhet az év meghosszabbításáról döntő bíróságban. Ami a király szanhedrinbeli tagságát illeti, az írás mondja: „Ne felelj az ügyben (riv)” (Mózes II. könyve 23:2), amit úgy magyaráznak, hogy ne felelj egy nagy ember (rav) előtt.
Bár a főpap részt vehet egy bíróság munkájában, nem ülhet az év meghosszabbításáról döntő testületben. (Ne higgyük, hogy túl vagyunk ezen a a témán!) Ez nem közvetlenül a Tórában van leírva. Egy szójátékból levont midrási következtetés alapján magyarázható: tekintélye miatt a többi bíró félhetne ellentmondani neki. Miért fontos ez? Mert, amint mindjárt látni fogjuk, sem a főpap, sem a király nem független az év meghosszabbításának kérdésében:
A király nem vesz részt ebben a döntésben a katonák ellátása miatt. A főpap nem vesz részt ebben a döntésben a hideg miatt.
A király érdeke az év meghosszabbítása, mert így az államkincstár egy plusz hónapnyi adóbevételhez juthat, amelyet a hadsereg fenntartására fordíthat. Ezzel szemben a főpap azt szeretné, hogy az év rövidebb legyen, hogy Jom Kippur – amelyen többször is meg kell mártóznia a mikvében – korábbi, és így enyhébb időszakra essen. Mivel mindketten befolyásolhatnák a bíróságot a státuszuk révén, egyikük sem vehet részt az év interkalációjáról szóló döntésekben.
A My Jewish Learning írása alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla
