Isten hiánya és az aranyborjú – Jó szombatot!
Kedves olvasóink,
hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma délután 17 óra 29 perckor köszönt be,
a királynő holnap délután 18 óra 35 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt a
honlapunk, a Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a
héten a KI TISZÁ hetiszakaszt olvassuk. Mindenkinek jó szombatot kívánunk!
Isten sokszor
messze van, úgy érezzük, elrejti arcát.
Vigyázni kell arra ilyenkor, hogy ne
forduljunk a bálványok felé, amelyek, ez a lényegük, mindig kéznél vannak.
Hosszú ideig
vártak Mózesre a táborban.
Aztán talán úgy gondolták, hogy érthető okokból
elhagyta őket, ő kedves Istennek, nem általában a zsidók. A lelki igényből,
hogy újra kapcsolódni tudjanak a végtelenhez, megszületett az aranyborjú rémes
bálványa.
A bálvány nem
végtelenség, csak itt és most.
Anyag, amely formát kapott, térben, időben
korlátozott, mint mi is. Egy egyszerű, véges tárgy. Itt van velünk, akik
létrehoztuk, de csak itt és sehol máshol. Isten viszont mindenhol jelen van,
igaz, mivel végtelen, nem úgy, nem olyan kézzelfoghatóan, mint a tárgyak.
Máshogy van jelen, nem teljesen közvetlenül. Ahogy az Eszter könyvében sem
említtetik. Csak jelen van, Eszter váratlan bátorságában, helyzetében és
Mordeháj helyzetfelismerésében. Ez a közelség attól is függ, felismerjük,
megérezzük-e. És néha nagyon nehéz.
Olyankor azt
akarjuk, legyen itt velünk kézzelfoghatóan Isten. Fogadj fiadnak, Istenem, hogy
ne legyek kegyetlen árva. Ezt kéri József Attila.
Ez az érzés, ez a
mély és kétségbeesett hit vezethet megtéréshez és bálványimádáshoz is.
Megtalálni Istent úgy, hogy megfoghatatlan, ezen a kérdésen dől el majd, merre
megyünk innen, ebből a mindenkinek ismerős helyzetből. Isten ott van jelen,
ahová beengedik, ahogy a Kocker rebbe mondta.
Békés ünnepet kívánunk!
Vári György írása
