Séta a Salgótarjáni úti zsidó temetőben
-kyt- / Forrás: Magyar Narancs
A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület időről időre történelmi sétákat szervez – most például (nem először) a Kerepesi temető hátsó sarkából elkülönített sírkert volt a célpont. A temető lényegében már az előző századfordulóra megtelt, de csak az 1950-es években zárták be.
A dualizmus korának feltörekvő nagyiparos családjai temetkeztek ide: Goldberger, Weiss, Wodianer, Hatvany-Deutsch – olvassuk a dinasztianeveket. A többemeletnyi magas, kupolával vagy panteon-szerű tetőépítménnyel lezárt kriptákból, a sziklányi sírkövekből hol vad gőg, hol nemes ízlés árad. Vagyis csak áradna, ha az egész temetőt nem foglalta volna vissza a természet az évtizedek folyamán: fák, bokrok, cserjék sűrű erdeje tenyészik a kripták között, eső és hó repeszti-omlasztja a homokkő falakat.
Szinte mesebeli, történelmen kívüli, valószínűtlen nekropolisban törünk utat a növényzeten át, kriptarablók keze nyomát viselő, beszakított kőlapok alatt boltozati ívek sejlenek föl. A már-már kalandos hangulatnak sajátos ízt ad persze a rettenetes tudat: nem élnek az utódok, akik a sírokat rendben tartanák, a belső ösvények mentén a sok megdőlt sírkövet visszaigazíttatnák.
Vezetőnk a jeles építész, Lajta Béla munkásságát dicséri: felismerni sajátos motívumait, szokatlan ívű formáit nem egy súlyos, fekete gránittömbön, világos márványlapon. ‘ tervezte a temető bejárati építményét és a ravatalozót is, amelynek a kupolája a 70-es években beomlott, a menórája, oroszlános kapuja eltűnt, csak a nyers kőfalai állnak időtlenül.
Bp. VIII., Salgótarjáni út
*****
