Zsidók a lakatlan szigeten: hogy közöttük lakozzam – Jó szombatot!
Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent
ünnepe ma délután 17 óra 09 perckor köszönt be, a királynő holnap délután 18
óra 14 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt a honlapunk, a Facebook- és
Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a héten a TRUMÁ hetiszakaszt
olvassuk. Mindenkinek jó szombatot kívánunk!
A zsidónak a lakatlan szigeten szüksége van a
zsinagógára, ahová nem jár. Mindannyiunknak szükségünk van közösségekre,
amelyeket szerethetünk, vagy utálhatunk, viszonyulnunk kell hozzájuk. Nem
bennem van Isten, hanem közöttünk.
Az ismert vicc szerint Kohn a lakatlan szigeten két
zsinagógát épít, az egyikben imádkozni fog, míg a másikba be sem teszi a lábát.
Vagyis nem csak „saját” közösségre van szüksége,
legalább képzeletben, hanem egy olyanra is, amely nem az övé. Kell egy neológ
zsinagóga is, hogy ortodoxként ne menjen bele, vagy fordítva. A közösségeink
határait és kapcsolódásaink természetét a másik, a referencia-közösség jelöli
ki. Közösségeink nélkül még saját magunkat sem tudjuk elképzelni, valóban
értelmezni, illetve helyretenni.
Ezért kéri az Örökkévaló, hogy a zsidók, a népe
építsen neki Szentélyt, hogy közöttük lakozhasson.
Az épületben magában kéne
elvileg laknia, de nem ezt mondja. Azt mondja, ha csinálnak neki Szentélyt, nem
benne, hanem a zsidók között fog lakozni. A Jóistennek nem kell lakás, Ő
teremtette a világot. Neki együttműködés kell a zsidók között, a közösségeik
megerősödése kell, ezért is két hozzájárulást, trumát, ez a hetiszakasz címe,
biztosítaniuk a munkálatokhoz.
A második könyv innen már jórészt ezekről a munkálatokról
fog szólni. Arról, hogy helyet adjanak maguk között a zsidók az Örökkévalónak.
Helyet adni egyfelől összehúzódás, szerénység, másfelől a befogadás aktív munka
is, kreativitás, teremtés.
A befogadó közösségek nem csak eltűrik maguk között
azokat, akik másmilyenek, hanem tanulnak is tőlük, engedik magukat formálni az
ismeretlen megismerése révén. Így építenek, így építenek Szentélyt az
Örökkévalónak. A házunk az életünk, a viszonyaink, ide engedjük be, ha
beengedjük, Istent. Balla Zsófia, a nagy erdélyi magyar zsidó költő úgy mondta
ezt híres sorában, hogy „ahogyan élek, az a hazám”. A szellemes hászid tanító,
a Kocker rebbe pedig azt mondta, hogy Isten ott van jelen, ahová beengedik,
Ahol úgy tesznek, ahogy a hetiszakaszban áll,
Szentélyt építenek az Örökkévalónak, hogy közöttük lakozzon.
Békés szombatot kívánunk!
Vári György írása
