Napi Talmud – Szánhedrin 12: Luniszoláris időszámítás és a rabbinikus bölcsesség
A Dáf Jomi cikksorozatot folytatva most továbblépünk a Bavat Batráról a Szánhedrin traktátusra. A korábbi írásokat itt találják meg.
Lényegét tekintve a naptár egy olyan eszköz, amellyel a társadalmak – néha az egész közösség, néha csak egy adott vezetői csoport – közösen döntenek az életük időbeli rendjéről. És mivel az emberek bonyolultak és furcsák, a naptáraik is azok. Vessünk csak egy pillantást a francia forradalmi naptárra vagy a szovjet forradalmi naptárra. Bár ezek szélsőséges példák, minden naptár tükrözi alkotói sajátos értékeit és elkötelezettségeit.
Már három oldalon keresztül tárgyaltuk a zsidó naptárt, és ennyi is elég ahhoz, hogy megmutassuk: ez rá is igaz.
Ahogyan azt már megbeszéltük, a zsidó naptár luniszoláris. Ez azt jelenti, hogy minden hónap a holdciklus hosszának felel meg, de mivel a holdciklus és a napciklus nem tökéletesen illeszkedik egymáshoz, a zsidó hagyomány régóta alkalmaz egy szökőéves, úgynevezett interkalációs rendszert, amelynek segítségével egyes években egy plusz Ádár hónapot illesztenek be a naptárba, hogy a hónapok és az ünnepek megfelelő évszakban maradjanak.
De honnan tudták a rabbik, hogy mikor kell egy extra hónapot hozzáadni az évhez? Legutóbb láthattuk, hogy számos környezeti és helyzetfüggő tényező – az utak állapotától kezdve az árpa érettségéig – befolyásolta ezt a döntést. Ezek a tanítások elsősorban a Pészah megtartására összpontosítottak. A következő tanítás viszont a Szukothoz kapcsolódik:
Ráv Jehuda mondja Sámuel nevében: A bíróság csak akkor illeszti be az extra hónapot az évbe, ha az évszak a hónap nagy részében hiányos volt.
Az „évszak” (tekufá) szó jelenthet általános ciklust vagy fordulatot, de utalhat az éves napfordulókra is – az év leghosszabb és legrövidebb napjaira –, illetve a napéjegyenlőségre, amikor a Nap közvetlenül az Egyenlítő fölött jelenik meg, és a nappal és éjszaka nagyjából egyforma hosszúságú. Itt Sámuel azt magyarázza, hogy a bíróság csak akkor szúr be egy extra hónapot, ha az őszi napéjegyenlőség nem esik a Tisri hónap „nagy része” utánra.
De mit jelent a hónap „nagy része”? Rabbi Jehuda szerint: 16 nap. Rabbi Jószi szerint: 21 nap.
Mindketten ugyanabból az igéből vezetik le álláspontjukat: „Ünnepeld meg… a betakarítás ünnepét az év fordulóján (tekufá).” (2Mózes 34:22)
Rabbi Jehuda és Rabbi Jószi egyaránt úgy értelmezik a tekufá szót, hogy az az őszi napéjegyenlőségre utal. Ez azt jelenti, hogy a betakarítás ünnepét, vagyis a Szukotot ekkor kell megtartani. De mit jelent pontosan az „ekkor”?
Rabbi Jehuda szerint az egész ünnepnek az új évszakban kell lennie (tehát a Szukot mind a hét napjának a napéjegyenlőség után kell lennie). Rabbi Jószi szerint csak egy részének kell az új évszakba esnie (legalább egy napnak, de lehet többnek is).
A Talmud vitája arról, hogy az őszi napéjegyenlőség hogyan viszonyul a Tisri hónaphoz és a Szukot ünnepéhez, tovább folytatódik. De most álljunk meg egy pillanatra, és gondoljuk végig, mit tudhatunk meg arról, hogyan gondolkodtak a rabbik az összetett holdnaptárról.
A naptár a Tóra gondos olvasásán és a bibliai időszemlélet megvalósítása iránti elkötelezettségen alapul. A Tóra leírja a holdciklushoz kapcsolódó hónapokat, de leírja a szoláris évszakokhoz, például az ültetéshez és az aratáshoz kapcsolódó ünnepeket is. Az idő e két rendszere nem szinkronizálódik tökéletesen, ezért a rabbik gondos olvasásukkal és kreatív gondolkodásukkal összhangot teremtenek közöttük.
A rabbik a babiloni csillagászatról szerzett ismereteiket is felhasználják. Az ókori Mezopotámia a csillagászat egyik szülőhelye volt, és az ókori mezopotámiai csillagászok csillagászati jelenségeket figyeltek meg, hogy kiszámítsák a napciklust. Még a napfogyatkozásokat is pontosan meg tudták jósolni.
A rabbik a babiloni csillagászatról szerzett ismereteiket is felhasználják. Mezopotámia az ókori csillagászat egyik bölcsője volt, és az ókori babiloni csillagászok figyelték az égitestek mozgását, hogy kiszámítsák a napciklust. Még a napfogyatkozásokat is pontosan meg tudták jósolni.
Amikor tehát a babilóniai rabbik arról gondolkodtak, hogy a hold- és a napnaptár hogyan hat egymásra, egyszerre voltak mélyen rabbinikusak és mélyen babilóniaiak, mélységes tórai tudásukat ötvözve koruk legjobb tudományos következtetéseivel. A naptár bonyolult – de zsidónak lenni a világban szintén az.
A My Jewish Learning alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla
