Az elidegeníthetetlen szabadságról – Jó szombatot!
Kedves olvasóink,
hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma délután 16 óra 59 perckor köszönt be,
a királynő holnap délután 18 óra 04 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt a
honlapunk, a Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a
héten a MISPÁTIM hetiszakaszt olvassuk. Mindenkinek jó szombatot kívánunk!
A Tóra látszólag
azt tanítja, hogy az a héber rabszolga, akinek lejárt az ideje szolgaként,
szabad lehetne, de nem megy, örök rabszolgaságra ítéltetik. De Rási szerint
nincs örök rabszolgaság, nem lehet.
A szöveg, Mózes II
21, 5-6, egyértelműnek tűnik. Örökre, ez áll benne, örökké szolgálnia kell urát
annak, aki, amikor már mehetne, nem hajlandó szabadnak lenni.
A zsidók most
jöttek ki Egyiptomból. Vágynak vissza a szolgaságba, amikor a szabadság ijesztő
és nagyon gyakran az.
Az, hogy örökké
szolga legyen, aki lemond a szabadságról, elrettentés. Nehogy bárki
megpróbálja. Megérdemelné, aki így tesz, hogy teljesüljön a kívánsága és örökre
szolga legyen. De, szerencsére, Rási máshogy is tudja érteni, amit a Tóra tanít
nekünk.
Szerinte – és az
őt megelőző, tekintélyes hagyomány szerint, csak a jubileumi év lejártáig kell
szolgának lenniük azoknak, akik képtelenek szabadok lenni. Egy ötven éves
ciklus az idő teljességének metaforája. Amikor lejár, lejár az
„örökre” is. Mert a szabadság nem a tulajdona az embernek, amellyel
rendelkezhet, hanem a feladata, amelyet Istentől kapott, hogy önmagára
találjon. Röviden szólva elidegeníthetetlen.
A Biblia jelzi ezt
a szabadság elutasításának szankcionálásával, Rási pedig azzal, hogy elutasítja
az örök szolgaságot.
A Tóra és Rási, a
felületes látszat ellenére, ugyanazt mondják,
Békés szombatot
kívánunk!
Vári György írása
