Gyász: Elhunyt dr. Szabó Judit, Románia első női sebészorvosa

Évtizedeken
át dolgozott a kolozsvári sebészeti klinikán és több generációnyi orvost
tanított Dr. Szabó Judit, aki akkor választotta a sebészi szakmát, amikor ez
jellemzően férfimesterség volt. Az 1940-es évek végén, a háború utáni
nélkülözések időszakában kezdte el az orvosi egyetemet – akkor még Steiner
Juditként –, korlátozásokkal teli gyermekkor után, családját ugyanis a
zsidótörvények értelmében Aradra költöztették és csak azért nem gettósították,
mert a várost megszálló magyar honvédségnek nem volt ideje ezt megszervezni,
mielőtt ismét kivonultak volna onnan. Bár nem volt kötelező, igyekezett minél
több gyakorlatot szerezni az egyetemi klinikán, amikor pedig az akkori rendszer
szerint kihelyezték vidékre, sebészi állást keresett, így lett kezdő orvosként
a felsővisói kórház egyik alapembere. Bátor döntésnek tűnik ekkora felelősséget
vállalni, de Dr. Szabó Judit szerint ő egyszerűen szerette ezt a mesterséget,
mert úgy érezte, hogy van értelme. (Forrás: transtelex.ro)

Laczkó Vass Róbert emlékezik!

Övé volt a 20.
század: 1928. június 5-én született az Arad melletti Újszentannán. Kacifántos
életútja során kétszobás kórházat is vezetett Felsővisón, amikor a diagnosztika
javarészt a „kézrátételre” hagyatkozott mifelénk. Egyike volt a
kincses város bölcs, szeretetre méltó, kifogástalan polgári karaktereinek.
Igazi „kolozsvárember”. Ő a fogalom egyik védjegye, hiszen már akkor
benne volt ebben a szókapcsolatban, amikor először leírtam. Irigylésre méltó
műveltsége, humora, szellemi frissessége kilencvenes éveiben is messze
meghaladta sokakét, akik erejük teljében hirdetik az igét. Közvetlen volt, ám a
személyiségéből fakadó visszafogottsága tekintélyt parancsolt, ha kellett.
Ilyet is csak a legnagyobbak tudnak.

(Zárójel
következik, ami csak nekem fontos, de nem hallgathatom el. Személyes jóbarátom
volt. Azon kevesek közül való, akik a mosolyukat feltétel nélkül mérték
számomra, gyakran a közönség soraiból is! Színházba, templomba, zsinagógába –
mindenhová jött, ahová hívtam, és ameddig tehette, megtisztelte jelenlétével a
Kolozsvári Zsidó Napok rendezvényeit is. Alig hittem el, hogy érdemesnek tart a
barátságára. Kilencvenöt volt, amikor utoljára látott színpadon. Sosem felejtem
el, hogy tapsot kapott, ahogy elfoglalta a helyét a nézők sorában! Kötélnek
állt, hogy a történetét megosszam világjáró sorozatunk negyedik kötetében: ő
volt az egyetlen kivétel, aki miatt „Nyitott szemmel” is házhoz
mentem.)

Isten veled, Judit
néni!
Tudom, hová mentél.
Ki fogom érdemelni, ha eljön az idő, hogy folytassuk a nagy beszélgetéseket.
Jókat fogunk nevetni!
Fakadjon áldás
emlékedből!

Angyalruhában
embermentők
(dr. Szabó Judit
90. születésnapján)

valamit akkor is
adni kell
amikor csak elvenni
lehet
hogy szeretetté
nemesítsük
a felburjánzó
félelmeket

figyelmeztet a
fájdalom hogy
összetartozik
testünk lelkünk
de megbékülni
önmagunkkal
mindeközben el is
felejtünk

csontig velőig
megismertük
egyben hogy tart a
kötőszövet
a tisztességben
maradáshoz
mégsem gyártottunk
eszközöket

becikkelyeztünk
minden törvényt
amelyen az élet
alapul
s figyeld a
háborúskodásban
jogszolgálatunk meg
hogy lapul

de túl a harmadik
házsoron
szóval szikével
ahogy lehet
angyalruhában
embermentők
toldják foldozzák
az életet

boldogok akik nem
akarnak
rendíthetetlennek
látszani
köztünk járnak
tőlünk tanulták
teremtőt hogyan
kell játszani (Laczkó Vass Róbert / 2018.)

---

---