Magyarország elveszett öröksége
MAZSIHISZ
Dina Rosell a London Jewish Tribune újságírója egy magyarországi születésű, jelenleg Londonban élő aktivistával beszélget, aki fáradhatatlanul dolgozik az elveszettnek hitt magyarországi zsidó temetők felkutatásáért és helyreállításáért.
Magyarország bizonyos részein manapság már csak a temető emlékeztet az egykori zsidó életre – mondja a kapuvári születésű holokauszt túlélő, Jiszroel Abelesz.
Miközben Budapesten és egyéb nagyobb városokban újjáélednek a zsidó közösségek, a kisebb falvakban aligha néhány zsidó él. A holokauszt után a zsidóság visszatért ezekre a területekre, de a kommunista diktatúra mindezt tönkretette. Az 1956-os forradalom idején, amikor egy rövid időre megnyíltak a határok és a lehetőségek, a legtöbb közösség felbomlott, és az emberek kivándoroltak Izraelbe, az Egyesült Államokba, Angliába, és más országokba.
Abelesz úr 1949-ben érkezett Angliába, és a kommunista rezsim összeomlása után sem tért vissza Magyarországra, egészen 1993-ig. Azelőtt lehetetlen volt vízumhoz jutni. Feleségével és sógorával együtt autóval érkeztek a soproni határátkelőhöz, miután egész éjszaka úton voltak.
Nem álltunk meg, hanem rögtön a közeli Kapuvárra mentünk, ahol boldog gyermekéveimet töltöttem. Ott akartam elmondani a reggeli imát, és ami ezután történt, az csoda volt. Kapuvári szállásunkon „véletlenül” összetalálkoztunk egy másik londoni családdal, akik Sopronban szerettek volna megszállni, de nem találtak szabad szállodai szobát. Így meg is volt a minjan. Közel negyven évig nem volt egy zsidó sem Kapuváron, de azon a reggelen egy minjan várt rám!
Abeleszék egykori házát, mely a főúton állt, lebontották, a helyén egy bankot építettek. Az iskola és az imaház még állt, azokat irodákká és üzletekké alakították. A temető borzalmas állapotban volt. A területet benőtte a gaz, a sírkövek egy része lesüllyedt a földbe, mások ledőltek, vagy eltörtek. A halottasház – amelyben 1952-ben emléktáblát helyeztek el a holokauszt 400 helyi áldozatának névsorával, köztük Abelesz úr 30 családtagjával – közel állt az összedőléshez. Akkor és ott Abelesz úr eldöntötte, hogy rendbe hozza a temetőt. Hazatérve felvette a kapcsolatot Dr. J. Révésszel, aki annak a Rav Meyer Rosenbergnek az unokája, aki 44 évig volt rabbi Kapuváron. Elhatározták, hogy közös erővel felújítják az elhagyatott temetőt. Abelesz úr unokaöccse, Shaye Grosz is bekapcsolódott a munkába. Mindannyian felismerték, hogy a magyarországi zsidóság központi szervezetétől aligha várhatnak segítséget, hiszen ott azt a tájékoztatást kapták, hogy ők inkább az élőket, és nem a holtakat kívánják támogatni. Céljuk megvalósításához tehát csak önmagukra támaszkodhattak. A temetőben 1995-ben kezdődtek el a munkálatok, a felavatási ünnepségre pedig 1999-ben került sor.
A projekt befejeztével elhatározták, hogy a következő temető Gyömöre lesz, ahol Abelesz úr nagyapja, Reb Joszef nyugszik. Ezt a temetőt sokáig Shimmy Graus ápolta. Abelesz úr dédnagyapjának, Reb Gershonnak a sírját azonban nem találták meg. A kutatásokból kiderült, hogy egy közeli településen, Nemesszalókon, szintén található egy zsidó temető. Abelesz úr testvére, Binjomin, ott találta meg a dédnagypapa sírját. Ahogy mesélte, azonnal megérezte, merre kell keresni. A temető elhagyatott volt, de Szigi Cziffer és Winkler Miksa segítségével sikerült helyreállítani eredeti állapotába. Winkler úr Budapesten él, és jelenleg ő koordinálja a projekteket.
josefabelesz.jpg
(Abelesz úr egy magyar múzeumból származó Gemarával. A kézzel írott szöveg egy felmenőjétől, Joszef Abelesztől
származik, aki a születésnapján fejezte be a szentkönyv ezen szakaszának tanulmányozását.)
Shaye Grosznak az utolsó pillanatban sikerült megmenteni egy apró, nagyon régi temetőt Beled közelében, amely szintén nagyon rossz állapotban volt. Amikor tudomására jutott, hogy egy osztrák gazda szeretné megvásárolni a területet, azonnal gondoskodott a temető bekerítéséről és kitakarításáról. A törött sírkövekből emlékművet építtetett. A beledi temető rendszeres látogatói azóta Vásárosfaluba is ellátogatnak.
A magyarországi temetkezési helyek története összefonódik az egyes családok históriájával. Abban az időben az emberek nem sokat utaztak, hacsak nem üzleti ügyből kifolyólag.
– Sose jártam Pesten – mondta Abelesz úr. – Magyarországon 1600 zsidó temetőt tartanak számon. Ezért csak arra a néhány dunántúli településre tudunk odafigyelni, ahol az őseim nyugszanak, öt generációra visszamenően. A kelet-magyarországi településeken, mint például Sátoraljaújhely, Nagykálló, Rácfertő vagy Mád, főleg haszidok laktak; ezekről a temetőkről az ő leszármazottaik gondoskodnak.
A következő projekt Ács, ahol Abelesz úr egyik őse, Cvi Hersh Abelesz volt a rabbi 200 évvel ezelőtt. A sírját sajnos nem sikerült megtalálni. A temető siralmas állapotban volt, az egészet benőtte a bozót.
Ha egy temetőt nem látogatnak, erdővé válik. A sírkövek egyszerűen a földbe süllyednek. A fákat és bokrokat ki kell vágni, a sírköveket pedig visszaállítani eredeti állapotukba. A meglelt sírkövek feliratát újra kell írni. Végül is valaki Amerikából megtalálta Cvi Hersh Abelesz sírját. A magyar hitközség az költségek felével hozzájárult a kőfal építéséhez, azzal a feltétellel, hogy a szükséges összeg másik felét mi előteremtjük. A munkálatok remélhetőleg ezen a nyáron befejeződnek.
Sok nagy rabbi származik Ácsról, többek között Moshe Sternberg, aki Solomon Schönfeld rabbi egyik őse, továbbá Jákov Koppel Krausz rabbi és fia, Simon Krausz.
A kapuvári múzeumban az Abelesz család egy felbecsülhetetlen értékre bukkant. Találtak ugyanis egy régi Gemarát, amely Abelesz úr ükapjának, a gyömörei származású Abelesz Joszefnek, az ácsi rabbi, Cvi Hersh fiának a tulajdona volt. A cadik sírköve még mindig megtalálható Gyömörén.
A régi zsidó temetők felkutatása ezekben az apró magyarországi falvakban időigényes feladat, és sokba is kerül. De Abelesz urat büszkeséggel és megelégedettséggel tölti el ez a munka. Nem csupán az előző generációk nagyjaihoz, a családi ősökhöz való kapcsolódás ez, hanem átvitt értelemben jóvátétel a holokauszt során meggyilkolt családtagok, Abelesz úr szülei és öccse számára is, akiket megfosztottak attól, hogy méltó nyughelyük lehessen. A kis csoport, melyhez néhány Budapesten élő zsidó is csatlakozott, több mint 20 temetőt látogat és felügyel rendszeresen, hogy azok mindig megfelelően karbantartott állapotban legyenek.
Annak ellenére, hogy az utóbbi választásokon a szélsőjobb sikereket ért el Magyarországon, Abelesz úr segítőkészséget tapasztalt mind a helyi lakosság, mind a hivatalok részéről. Elmondása szerint a magyarokat érdekli a zsidó történelem, és rendszeresen szerveznek holokauszt megemlékezéseket. Ácson például lakossági kezdeményezésre készült egy emléktábla az áldozatok neveivel.
(A cikk eredetileg a London Jewish Tribune újságban jelent meg angol nyelven)
