„…És lett sűrű sötétség Egyiptom egész országában három napon át”
– Nem elég szabadságra, fényre vágyni. Tenni is kell azért, hogy szabadok lehessünk. Szellemi szabadság megtartásáért még inkább tenni kell – tanítja írásában Szerdócz Ervin újpesti rabbi a BÓ hetiszakasz kapcsán.
Isten sötétséggel büntette Egyiptomot. A csapás ezúttal nemcsak az egyiptomiakat, a zsidókat is sújtotta. Voltak olyan zsidók, akik nem akarták elhagyni Egyiptomot. A háromnapos sötétség alatt elgondolkodtak, milyen lehet szabadnak lenni, szabadulni a „sötétségből”. Nem elég szabadságra, fényre vágyni. Tenni is kell azért, hogy szabadok lehessünk. Szellemi szabadság megtartásáért még inkább tenni kell. A fizikális sötétség megszüntethető világító alkalmatossággal. A szellemi sötétségből való szabadulásban hinni kell és akarni kell. Ha ez a kettő megvan, Isten segítségével elérhető a szellemi szabadság is.
A híres ruzsini rabbi, Jiszrael Friedman (1797-1851) két fia, Salom Jozef szadagorai rabbi (1813-1871) és Mordeháj Sraga, Husiatyn rabbija (1815-1875) őszinte testvéri barátságban élt egymással. Ám miután kiderült, hogy híveik nézetei, szokásai eltérnek, szellemi sötétségbe kerülve viszály és ellenségeskedés támadt a két tábor és a két testvér között.
Egy alkalommal, miután hosszabb idő után ismét találkoztak, testvériesen üdvözölték és megölelték egymást. Így szólt a husiatyni Mordeháj Sraga rabbi: „Jó hírem van számodra, testvérem. Úgy látom, híveink békét kötöttek, megbékéltek egymással”. Ekkor Salom Jozef, Szadagora rabbija – ahelyett, hogy örömmel fogadta volna a hírt – keserű hangon válaszolt: „Elhatalmasodott a hamisság a földön, a Sátán ki akarja irtani a világból az igazságot”.
Mordeháj Sraga rabbi zavarában némán hallgatott, Salom Jozef rabbi pedig így folytatta: „Gondold végig, testvérem! Mit tanít a Midrás? Miután Isten embert teremtett a földre, az ég angyalai két táborra szakadtak. A szeretet angyala azt mondta: ha embert teremtesz, szeretetet fog hozni a világra. Az igazság angyala cáfolta: ne teremtessél embert, mert az csalásra képes! Az igazságosság angyala se hagyta szó nélkül: teremtessék ember, hiszen igazságot fog hozni. Végül a béke angyala: ne teremtessék, mert viszályt fog teremteni! Mit tett Isten? Megragadta az igazságot és levetette a földre” (Gen. rabba7).
„Érted a lényeget?”, kérdezte Salom Jozef rabbi. Majd ezt mondta:
„Isten bölcsessége végtelen. Azt mondja Isten: én vagyok az Örökkévaló, és nincs más, mondta az Örökkévaló, aki alkot világosságot és teremt sötétséget, szerez békét és teremt rosszat; én az Örökkévaló teremtem mindezeket (Jes. 45/7). A Teremtő az igazságot a földre vetette, hogy ne zavarja az ember teremtésében. Tudod, testvérem, hogy mit tett Isten a békével? Bölcseink tanították: a viszály az igazság gyökeréből támad! (Misna Avot 5/20) Miután Isten az igazságot a földre vetette, a béke megértette, hogy az igazság nélküli béke hamis béke!
Az emberek sokszor jönnek tanácsot kérni, hogy mit tegyenek ilyen vagy olyan ügyeikben. Ilyenkor csak azt tudom tanácsolni, hogy mit ne tegyenek. De hogy mit kéne tenniük, azt nem tudhatom, mert a szellemi sötétségbe került emberek kiszámíthatatlanok. Áltatják magukat: béke lesz, holott a lélekig ért a kard (Jer. 4/10). Elhatárolódnak egymástól: ne kérlelj engem, mert nem hallgatok reád (u.o.4/16). Amikor Isten áldását kérjük, azt mondjuk: ragyogtassa az Örökkévaló az Ő arcát reád… (IV.M. 6/25) Ezzel szellemi megvilágosodást kérünk, mert „az igazak ösvénye akár a fényes napvilág, mely egyre világosabb lesz a nappal megszilárdultjáig” (Péld. 4/17).
Ne keseregj, testvérem! Van remény! Isten helyére teszi a dolgokat: megteremtem az ajkak gyümölcsét: béke. Béke a távollevőknek és a közeledőknek, mondta az Örökkévaló, én meggyógyítom őket” (Jes.56/17).
