Ma 75 éve lett Jeruzsálem hivatalosan is a modern Izrael fővárosa

A bevezetőben említett döntés közvetlen történeti előzménye az volt, hogy 1948. május 14-én Izrael kikiáltotta függetlenségét. Alig huszonnégy órával később Egyiptom, Jordánia, Szíria, Libanon és Irak hadseregei megtámadták az országot, ami arra kényszerítette Izraelt, hogy megvédje az ősi hazájában újra megszerzett szuverenitását.

A később Izrael Függetlenségi Háborúja néven elhíresült küzdelemben az újonnan alakult, szegényesen felszerelt Izraeli Védelmi Erők (IDF) hónapokon át tartó heves harcok közepette verték vissza a támadókat. Több mint hatezer izraeli – az ország akkori zsidó lakosságának majdnem egy százaléka – vesztette életét a háborúban.

A háború után Izrael az államépítésre összpontosított, amelyért polgárai oly hosszan és keményen küzdöttek. Az 1949. január 25-i választásokon a választásra jogosultak 85 százaléka vett részt, majd ezt követően összeült az első 120 tagú Kneszet. David Ben-Guriont, a Zsidó Ügynökség (Szochnut) vezetőjét miniszterelnökké, Chaim Weizmannt, a Cionista Világszervezet elnökét pedig az ország első elnökévé választották.

1949. május 11-én Izrael 59. tagként csatlakozott az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez.

1949 első hónapjaiban közvetlen tárgyalások zajlottak Izrael és a támadó országok között (Irak kivételével, amely visszautasította az Izraellel folytatott tárgyalásokat) az ENSZ védnöksége alatt, amelynek eredményeként megkötötték a harcok végén létrejött tűzszüneti megállapodást. Ennek értelmében a Parti-síkság, Galilea és a Negev teljes területe izraeli terület lett, Júdea és Szamária (Ciszjordánia) Jordánia, a Gázai övezet pedig Egyiptom fennhatósága alá került.