Napi Talmud: Bava Batra 167 – „Írd alá a tetején!”
A Dáf Jomi egy több évszázados gyakorlat, amelynek során a babiloni Talmud egyetlen oldalát tanuljuk meg minden nap, meghatározott időbeosztás szerint. Ilyen ütemben a ciklus befejezése 7,5 évet vesz igénybe.
A My Jewish Learning úttörő célkitűzése, hogy a zsidó tanulás e globális projektjét széles közönség számára is elérhetővé tegye, mi pedig igyekszünk rendszeresen közzétenni ezeket a tanításokat.
Ebben a fejezetben már számos, a dokumentumokkal szemben támasztott követelményt megvizsgáltunk, amelyek célja a hamisítás megakadályozása. A hamisítások elterjedése és a hamisítók ravaszsága okán a lehetséges trükkök listája szinte végtelennek tűnik. A mai dáfban a következő szabály kerül terítékre:
Abaje azt mondta: Aki a bíróságon köteles bemutatni az aláírását, ne a pergamen tetejére írja azt, mert előfordulhat, hogy valaki megtalálja a pergament, és az aláírás fölé azt írja, hogy az aláíró pénzzel tartozik neki. Egy ilyen okirat ugyanis érvényes lenne, ahogy azt a Misna is tanítja (Misna Bava Batra 10:8): Ha valaki egy adós kézírásával készült dokumentumot mutat be, amely szerint az adós pénzzel tartozik neki, a hitelező csak az eladatlan vagyonból követelhet.
Egy dokumentum hitelesítésekor a rabbinikus bíróságnak meg kell erősítenie minden tanú aláírását. Ha mindkét tanú életben van, ez viszonylag egyszerű: mindegyik saját aláírását igazolhatja. De ha az egyik tanú elhunyt, a bíróságnak két személy tanúvallomására van szüksége az elhunyt tanú kézírásával kapcsolatban. Elméletileg az életben lévő tanú is lehet az egyik a kettő közül, aki tanúsítja az elhunyt tanú kézírását. Azonban a rabbik ódzkodtak attól, hogy ennyi tanúvallomást egyetlen személyre alapozzanak a hitelesítési folyamatban. A megoldás: az életben lévő tanú elküldhet a bíróságnak egy mintát a saját kézírásából, amely így immár bizonyítékként szolgál, nem pedig tanúvallomásként. Ez azt jelenti, hogy az életben lévő tanú már nem a saját aláírását tanúsítja. Így csatlakozhat egy másik személyhez, hogy közösen tanúskodjanak az elhunyt tanú kézírásáról.
Bár a megoldás ravasz, Abaje aggódik egy olyan dokumentum biztonsága miatt, amely csupán egy üres pergamen, rajta egy aláírással – az ókori megfelelője egy üres csekknek. Ha a tanú az aljára teszi az aláírását, valaki könnyen írhat egy tartozásról szóló szöveget fölé, amely – az idézett misna szerint – ez megállná a helyét a bíróságon. Ezért ajánlatos az aláírást a pergamen tetejére helyezni. Mivel a tanúk mindig a szöveg alatt írnak alá, nem marad hely egy hamisított megjegyzés számára.
De vajon valaki tényleg megpróbálta ezt a trükköt? Úgy tűnik, igen. A Gemara most ezt az esetet meséli el:
Volt egy zsidó adószedő, aki Abaje elé járult, és így szólt hozzá: A rabbik eljönnek hozzám, és megmutatják nekem, és én átengedem őket anélkül, hogy megfizetnék az adót. Abaje megmutatta neki az aláírását a pergamen tetején, bár az adószedő folyton elhúzta a pergament. Abaje azt mondta neki: A bölcsek már előre számoltak az olyan emberekkel, mint te.
Mivel a rabbik mentesültek bizonyos adók alól, és Abaje Babilónia egyik legjelentősebb tudósa volt abban az időben, az adószedő Abaje aláírását kérte, hogy igazolja a mentességet. Azonban, miután kérte Abaje aláírását, az adószedő látszólag tisztességtelen módon többször megrángatta a pergament, hogy több helyet nyisson Abaje aláírása fölött. Abaje feltételezte, hogy ezt azért tette, hogy helyet teremtsen egy hamis dokumentum számára.
A mai dáf további rendelkezéseket közöl, amelyek mindegyikét egy-egy történet követ, ahol egy hamisítási kísérletet sikerült meghiúsítani. A tolvajok kreatívak, és ennek megfelelően a törvényeknek is azoknak kell lenniük, hogy megvédjék a közösséget.
A My Jewish Learning írása alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla
A Bava Batra 167 ITT olvasható.
