Életút és alkotás: emlékezés Gábor Béla képzőművész-tanárra
Dr. Török Róbert, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum főigazgatója Gábor Judittal és Imre Olgával Gábor Béláról (1911-1993) beszélget az Erzsébetvárosi Kincses Estek keretében. A rendezvényt a Csányi u. 5. szám alatt található Erzsébetvárosi Zsidó Történeti Tárban tartják december 10-én, azaz holnap este 6 órától.
Az 1911-ben született Gábor Béla sokoldalú képzőművészeti és pedagógusi tevékenységet fejtett ki: kirakatrendező, dekoratőr és grafikusi tapasztalatokkal bíró rajztanár volt, egyúttal ő volt a szervezője és megteremtője az iskolarendszerű kirakatrendező és dekoratőr szakképzésnek Magyarországon.
A Képzőművészeti Főiskolán Réti István tanítványaként 1937-ben kapott rajztanári diplomát. A korabeli törvények miatt 1940-től nem taníthatott Budapesten, ezért egy kolozsvári zsidó gimnáziumban folytatta a tanári munkáját.
1946-ban – sosem feledve a tragikus körülmények között elvesztett első családját, a munkaszolgálatot és a szovjet fogolytábort – visszaköltözött Budapestre rendezni életét és egészségét. Újra taníthatott a magyar fővárosban.
Tanítás mellett, 1948-ban a Képzőművészeti Főiskolán magasabb szintű tanári diplomát szerzett, oklevelén többek között Barcsay Jenő, Berény Róbert, Domanovszky Endre, Elekfy Jenő, Ferenczy Béni, Fónyi Géza, Gáborájáni Szabó Kálmán, Kmetty János, Pátzay Pál, Prohászka József, Strobl Zsigmond, Szőnyi István, Takács Menyhért, Tóth Géza aláírása is olvasható.
Második házasságából 1947-ben megszületett a lánya, Judit. 1949-től az 1954-es megszűnéséig a Pedagógiai Főiskola tanszékvezető tanára volt, 1954-ben megbízást kapott az alapítandó Kirakatrendező és Dekoratőr Képző Iskola létrehozására.
Munkája eredményeként, 1955 szeptemberében kezdetét vette az első iskolarendszerű kirakatrendező és dekoratőrképzés Magyarországon. Művészi szellemét, szakmai igényességét örökítette az iskola szemléletében és a képzésben, ami a mai napig hatással van a képzés művészi szellemiségére.
1957-ben megjelent az első tankönyve „A kirakat” címmel. Az iskolának 1957-ig az igazgatóhelyettese, akinek művészi szellemisége a mai napig jelen van a kirakatrendező és dekoratőr szakképzésben.
1957 májusától 4 évig külföldön, több országban élt családjával. A leghosszabb és grafikailag legtermékenyebb időszaka Brüsszelhez kapcsolódik. Tagja volt a Belga Grafikusművészek Szövetségének.
Az 1958-as Brüsszeli Világkiállítás Magyar Pavilonjának munkálataiban tervező grafikusként vett részt. Ez időszak alatt több kereskedelmi terméknek készített plakátot, atrapot, teljes grafikai arculatot. A világkiállítás után megbízást kapott a Brüsszelben nyíló „CSÁRDA” magyar étterem belsőépítészeti és grafikai arculatának megtervezésére és kivitelezésére.
1962-ben visszatért Magyarországra, ezt követően 1972-ig a budapesti Könyves Kálmán Gimnázium tanáraként és fővárosi szakfelügyelőként dolgozott. 1972–1977 között a Kossuth Zsuzsanna Intézetnél tanított. 1977-től az 1993-ban bekövetkezett haláláig a Kirakatrendező és Dekoratőr Iskola tanára volt.
Gábor Béla a rá jellemző szerénységgel nem tartotta magát művésznek, pedig – Réti-tanítványhoz méltón – szívesen alkotott. Művészi munkásságát szén-, és krétarajzok, akvarellek, grafikák őrzik. Tanári munkája során számtalan plakátot, kirakati és reklámgrafikát készített.
