Ma volna 90 éves Garas Dezső színművész
Az Erzsébetvárosban 1934. december 9-én Grósz Lajos zsidó kereskedő és Sirger Ilona gyermekeként megszületett kisfiúról nemigen hitte volna senki, hogy egykor minden lehetséges díjat megkap majd, amit csak egy színész Magyarországon megkaphat, hiszen gyerekkorában egy életmentő műtét miatt károsodtak a hangszálai. Ennek ellenére Garas Dezső a Nemzet Színésze, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja lett. De ami ennél is fontosabb: egy egész ország zárta a szívébe.
Jellegzetes, karakteres arca és összetéveszthetetlenül rekedtes, mély hangja a karakterszínész örökös szerepét osztotta volna rá, ám Garas Dezsőt a nem mindennapi tehetsége, színészi intelligenciája és humora a főszereplők közé emelte. Finoman szólva nem volt az a kimondott hős-alkat, Hamlet szerepét aligha tudta volna eljátszani – pontosabban szólva remekül eljátszotta volna, csak a színpadon nem egy komor dán királyfit láttunk volna, hanem egy vidám magyar zsidót: Garas Dezsőt.
Azok közé tartozott, akik idővel érnek be, mint a jó bor. Fiatalon is különleges volt, de negyven fölött lett az, aki: a tekintetet hozzábölcsült az arcához és a hangjához. Filmen, színpadon és interjúban is brillírozott, mindig önmagát adta, „a kis Garast”, aki idővel „a nagy Garas” lett – de itt hagyjuk is abba a dicséretet, mert ő maga ezen már nevetne, s inkább megint elmesélne egy humorosan szomorú, vagy szomorúan humoros sztorit az életéből, a zsidó apáról, a római katolikus anyáról, a gégemetszéséről, a pályakezdéséről, a magára találásáról.
Nagyon nagy színész volt, azok közül való, akiről nem lehet levenni a szemünket a színpadon vagy a filmvásznon. Egy emberi sors és egy embertelen század volt az arcára vésve, de mindezt idézőjelbe tette a nevetősen és szikrázóan megvillanó szeme…
Fonódjék be emléke az élet kötelékébe!
