Napi Talmud – Bava Batra 154: „Megtévesztő iratok”
A Dáf Jomi egy több évszázados gyakorlat, amelynek során a babiloni Talmud egyetlen oldalát tanuljuk meg minden nap, meghatározott időbeosztás szerint. Ilyen ütemben a ciklus befejezése 7,5 évet vesz igénybe. A My Jewish Learning úttörő célkitűzése, hogy a zsidó tanulás e globális projektjét széles közönség számára is elérhetővé tegye, mi pedig igyekszünk rendszeresen rendszeresen közzétenni ezeket a tanításokat.
A mai dáfban egy olyan helyzetet mutatunk be, amikor valaki megművel egy földterületet, és ezért tulajdonosnak tekintik. Egy másik személy azonban vitatja a földhöz fűződő tulajdonjogát. A feltételezett tulajdonos erre bemutat egy okiratot, amely bizonyítja, hogy a másik fél jogszerűen adta át neki a földet. De ahelyett, hogy a dokumentumot legitimnek ismerné el, a kihívó válaszol:
„Ez egy kiengesztelési vagy bizalmi okirat – ami azt jelenti, hogy eladtam neked a földet, és átadtam neked az okiratot, bízva abban, hogy később fizetsz. Mivel azonban nem adtad oda a pénzt, az adásvétel érvénytelen.”
Vizsgáljuk meg az első lehetséges állítást: a földet birtokló személy egy békéltető okiratot, egy stár pászim-ot mutatott be. A középkori kommentátor, Rásbám elmagyarázza, mi is ez: Annak érdekében, hogy valaki gazdagabbnak tűnjön, mint amilyen valójában, a valódi tulajdonos ír neki egy dokumentumot, amely hamisan állítja, hogy ő a föld tulajdonosa. Kétes módja ez annak, hogy segítsenek egy barátnak, mivel azt a benyomást kelti, hogy az okmány birtokosa jó hitelképességgel rendelkezik, és ez lehetővé teszi, hogy nagy összegű kölcsönt vegyen fel.
A stár pászim még háromszor fordult elő a Talmudban: egyszer a Gittinben, kétszer a Ketubotban. A Ketubot 79a szerint Rabban Simon ben Gamliel azt javasolja, hogy egy menyasszony írjon egy kibékülési okiratot, hogy megvédje vagyonát férje ellen azzal, hogy harmadik személynek ruházza át a tulajdonjogot – aki valójában soha nem akarja birtokba venni a földet. Ebben az esetben a stár pászim egy rabbinikusan szentesített eszköz, amely megvédi az egyébként kiszolgáltatott nőt. Ez azonban az egyetlen eset, amikor a rabbik ajánlják az alkalmazását.
A Gittin 19b egy bonyolult helyzetet ír le, amelyben egy nő vakon megsemmisít egy dokumentumot, amelyet a férjétől kapott, azt gondolva, hogy az egy válólevél (get). Később a férje azt mondja neki, hogy az nem egy valódi get volt, hanem egy stár pászim – egy okirat, amely azt a látszatot kelti, hogy a nő pénzt kapott a ketubájából. Ebben az esetben a rabbik úgy döntenek, hogy a válás továbbra is érvényes.
A stár pászim egy ingoványos és erkölcsileg problémás okirat, amint azt a Ketubot 19b kijelenti:
„Nyugaton (Izrael földjén) azt mondják Ráv nevében: „Ha gonoszság van a kezedben, tedd messzire” (Jób 11:14) – ez a bizalom és a megbékélés dokumentuma.”
Ezzel el is érkezünk ahhoz a dokumentumhoz, amelyet a földért vitázó személy említ: a bizalmi okirathoz, vagyis a stár ámánához. Ez egy olyan okirat, amelyet valaki előre megír és átad, mielőtt a fizetséget megkapná, bízva abban, hogy az összeget később kifizetik.
Mit tegyünk tehát, ha a feltételezett földtulajdonos bemutat egy okiratot, hogy bizonyítsa tulajdonjogát, de a másik fél azt állítja, hogy ez csak egy stár pászim (ami azt jelenti, hogy az első személy soha nem birtokolta a földet), vagy egy stár ámána (ami azt jelenti, hogy soha nem fizette ki a vételárat)? A mai dáf erre a következő választ adja:
„Ha vannak tanúk, kövesd a tanúk vallomását, ha nincsenek, kövesd az okiratot.”
Az okiratot a bíróság elfogadja, annak ellenére, hogy azt állítják, hogy az egy stár pászim vagy stár ámána, hacsak a tanúk másként nem vallanak.
Ez minden, amit a Babiloni Talmud mond az ügyről. A Jeruzsálemi Talmud azonban, figyelembe véve a stár ámána és a stár pászim problémáit, kétséget ébreszt abban, hogy hihetünk-e azoknak a tanúknak:
„Rav Huna Rav nevében: A tanúk megbízhatóak…
De Rav azt mondta: Aki nem tudta, hogy a szavakat nem lehet megadni. Rav: Tilos aláírni egy jóhiszemű okiratot (a Jeruzsálemi Talmud kifejezése a stár pászim-ra)…
Rav egyik szava ellentmond Rav egy másik szavának! Rabbi Haggai azt mondta: Rav nem azt mondta, hogy tilos aláírni, hanem hogy tilos megtartani.
Rav egyik hagyománya azt tanítja, akárcsak a Babiloni Talmud, hogy a stár pászim vagy stár ámána tanúi megbízhatóak. Egy másik, a nevében idézett tanítás viszont azt sugallja, hogy az ilyen okiratok aláírása tilos, ezért nem szabadna megbízni azok tanúiban. Rabbi Haggai úgy oldja fel az ellentmondást, hogy kijavítja a Ráv által mondottakat: Nem tilos aláírni a stár pászim-ot vagy stár ámána-t, de tilos azokat hátrahagyni.
A rabbik nyilvánvalóan megvetéssel viseltetnek ezek iránt a tisztességtelen okiratok iránt. Ezek eleve megtévesztőek, és nem tükrözik a valós helyzetet, így érthető, miért ösztönöznek arra, hogy dobjuk ki őket, és tartsuk távol a háztól – sőt még az őket aláíró tanúk szavát is kétségbe vonják.
A My Jewish Learning írása alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla
A Bava Batra 154 ITT olvasható.
