Boldognak lenni jó – holnap ünnepeljük Tu BeÁvot, azaz a zsidó Valentin-napot
Tu Be Áv (Áv hó
15. napjának, idén augusztus 19.) ünnepe, a zsidó Valentin Nap. A Talmud
szerint ez a szép nyári nap volt valamikor az egyik legnagyobb ünnep Izraelben.
Arra, jól tudjuk, már a Biblia legelején rájön Isten (erre jön rá legelőször a
Teremtés után), hogy „nem jó az embernek egyedül”. Többek között ezért is lett
a zsidóság közösségi vallás.
„És mondta az
Úristen: nem jó az embernek egyedül, szerzek neki hozzá illő társat”.
Ezért gondolja azt
a Talmud, hogy – bár Isten képmására lettünk teremtve – Isten elsősorban nem
bennünk, hanem közöttünk van, az egymás iránti szerelmünkben. „Ha a férj és a
feleség megérdemlik, akkor Isten jelen van az egyesülésükben” – hangzik a
merész talmudi mondat. Akkor érdemeljük meg, ha viszonyuk feltétlen és minden
uralkodásvágytól mentesen kölcsönös.
Áv hónap 15. napja emlékeztető: nincs
ingyen köztünk az Isteni jelenlét, ki kell érdemelni. Az ünnep lényege,
akárcsak a szerelemé, az, hogy jelenné, élővé teszi a múltat.
Ahogy minden
szédereste megismétlődik a kivonulás Egyiptomból, úgy Tu Be Ávkor vissza kell
térni a szerelem kezdetéhez, az eredeti szenvedélyhez. Hogy ne járjunk úgy,
mint a nagy zsidó író, Szép Ernő hőse, aki végül arra eszmél, hogy „Boldog
voltam, csak nem vettem észre”.
És ha épp most
nincs mit észrevenni, akkor is fejben tarthatjuk, hogy az Örökkévaló Isten
tudja, hogy nem jó egyedül lennünk, tudja és érdekli és intézkedik, mint a
Teremtés kezdetén.
Szeressük nagyon
egymást, mert nagy micva, Istennek tetsző dolog boldognak lenni és nem jó az
embernek egyedül.
Boldog ünnepet,
boldog zsidó Valentin-napot.
