Jó szombatot – Shabat Salom!
A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 20:03 óra.
Szombat ünnepén a zsidó népnek a zsidó vallási törvények alapján tilos bármilyen munkát végezniük, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is.
A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 21:14 óra után.
A Tórából ezen a héten a „Váetchánán” Hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.
Egy mondat a Hetiszakaszból:
„Adj parancsot Józsuának, erősítsd és bátorítsd őt, mert ő fog átvonulni a nép előtt és ő fogja birtokba adni nekik az országot, melyet látsz.” (Mózes V. 3.28.)
VÁETCHÁNÁN – esdekelt
Mózes bevallotta, könyörgött a Teremtőnek, hadd keljen át a Jordánon, hogy láthassa a szép országot, amely a folyón túl van. De az Örökkévaló a határozatán nem változtatott. A bölcseink szerint negyven éves vándorlás részeseinek sorsában a vezetőknek, Áronnak, Mózesnek is osztoznia kellett. Talán Mózes remélte, hogy utóda fia, Gerson lehet, de a Teremtő Józsuát, Nun fiát alkalmasabbnak találta a feladatra.
Meghagyta az Örökkévaló, hogy a nép teljesítse parancsait, ahhoz hozzá ne tegyen, abból el ne vegyen. „Ti, akik ragaszkodtatok az Örökkévalóhoz Istenetekhez, mindnyájan életben vagytok a mai napon”. Ezt a mondatot a mai napig a Tóra olvasás előtt elmondjuk. Egy másik nagyon fontos igét is szoktunk idézni „Vigyázzatok tehát nagyon magatokra” – mármint az életetekre, az egészségetekre, ezt hirdeti a tanítás. Az előbbi fél mondatot Joszef Káró, a Sulchan Auruch szabálygyűjtemény egészséggel foglalkozó fejezete fölé írta mottójául.
A szidrának két kiemelkedő pilléréről feltétlen kell néhány szót ejtenünk. A tíz ige a köznyelv szerint a tíz parancsolat másodszor a hetiszakaszban szerepel. Nem egészen úgy, mint a második könyvben. Több, mint tíz helyen találunk a megfogalmazásban eltérést. Legfontosabb különbség a szombattal kapcsolatos. A második könyv szerint „emlékezz (szenteld meg) a szombatra”, az ötödik könyvben „őrizd meg a szombatot” szerepel. Héberül: Záchor és Sámor. Bölcseink szerint egyszerre hallották az őseink mind a két felszólítást. Nem ugyanazt jelenti mind a kettő. A Záchor alatt a pozitív cselekedeteket értjük, amit tenni kell. Például: gyertyagyújtás, imádkozás, Tóra-olvasás, plusz Amida mondása, Kidussal való megszentelés, háromszori étkezés. Majd elválasztjuk a szent napot a hétköznaptól. A Sámor (Őrizd meg) a Ne tedd – mondhatjuk negatív – micvákat jelenti, amelyekkel nem szabad megszegni a szombat szentségét. Például munkavégzés, hordás közterületen, tűzgyújtás, főzés, sütés, közlekedési eszközök használata (a hajó a kivétel, ha hosszú utazásról van szó és két nappal a Sábát bejövetele előtt szállunk fel).
A másik kiemelkedő pillér a Semá Izraél, a mindennapi imánk, vallomásunk az egy Istenhit mellett. Két betűjét, az ájint és a dáletot nagyobb alakban írják és erősebben ejtik is ki. Ha összeolvassuk az ÉD szót kapjuk, ami tanút jelent.
Halljad Izrael, az Örökkévaló a mi Istenünk, az Örökkévaló egy.
Ha álef betűvel írnánk az első szót, annak jelentése Talán lenne, az ellenkezőjét jelentené, amit ki akarunk fejezni. Hasonló a dáled betűhöz a rés. Jelentése azonban az lenne, hogy „más”. Szintén ellenkezője, mint amit mondani akarunk. Ezért a hatodik szónak az utolsó betűjét „echád” nyomatékkal hangsúlyozzuk. Az ezt követő versekben kifejtjük, hogy szeretni kell az Örökkévalót egész szívünkkel, lelkünkkel, tanítani kell erre gyermekeinket is, naponta legalább kétszer imádkozni kötelességünk, a szeretetet így tudjuk kifejezni. Elmondjuk este és reggel, innen tudjuk, hogy a nap nálunk az estével kezdődik. A Semá legyen a jelben, amelyet karunkra kötünk és homlokunkra rakunk. Valamint legyen azon jelben, amelyet az ajtófélfára helyezünk. A Semá egy életen át elkíséri a hívő embert örömben és bánatban, a születéstől a végső búcsúig.
Deutsch Gábor (Forrás: OR-ZSE)
