A gyűjtőtáborokra emlékezett az utókor
Magyar László / Forrás: Szabolcs Online
Nyírtelek, Varjúlapos (KM) – Nem sok olyan piciny település mondhatja el magáról, hogy aktív részese volt a magyar és az egyetemes történelemnek, mint a Nyírtelekhez tartozó Varjúlapos.
Sajnos, történelmünk egyik sötét fejezete kötődik ehhez a városrészhez, ugyanis három alkalommal is gyűjtőtáborként szolgáltak az itt található majorsági épületek: az I. bécsi döntés után 1939-ben ukrán nacionalistákat hoztak ide, a II. világháború kirobbanása után lengyel menekültek találtak itt átmeneti otthonra, majd 1944 áprilisában a zsidókat gyűjtötték itt össze, mielőtt az auschwitzi haláltáborba szállították volna őket.
A nyírteleki önkormányzat úgy döntött, hogy a várossá válás negyedik lévfordulója alkalmából a Varjúlaposra került üldözöttek, meghurcoltak, későbbi áldozatok tiszteletére emlékművet állíttat, hogy az utókor tanuljon a történtekből. Szombaton rendezték meg az emlékmű avatási ünnepségét, amelyen a lengyel és az ukrán kormány is képviseltette magát. A vendégeket Magyar László, Nyírtelek polgármestere köszöntötte. Mint utalt rá, a négy év rövid idő egy város életében, de már látszanak egy tudatosan felépített várospolitika eredményei. Az önkormányzat felvállalta gróf Széchenyi Istvánnak azt a gondolatát is, hogy a múlt megismerése a jelen és a jövő alakításának egyik fontos tényezője. Mint a város vezetője kiemelte, ennek a szellemiségnek megfelelve készült el az emlékmű, amely nemcsak emlékeztet, hanem figyelmeztet is: ilyen szomorű események többé ne történjenek meg. Utalt még arra is a polgármester, hogy az emlékmű az összefogás jegyében született, hiszen nagyon sokan önzetlenül, térítésmentesen dolgoztak az elkészítésén, a helyi lakosok pedig óvták, vigyáztak rá.
Történelmi pillanatként, fontos diplomáciai eredményként méltatta az ünnepséget dr. Holló József altábornagy, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója, hiszen magyarok, lengyelek és ukránok együtt emlékeztek a nemzeti és az egyetemes történelemre, együtt hajtottak fejet mindazon egyszerű emberek előtt, akik lakói voltak a Varjúlaposon létrehozott gyűjtőtáboroknak. „Megtaláltuk az utat, amely bár rögös, de szebb jövőhöz vezet” – fogalmazott a hadtörténész. Szólt arról, hogy sok-sok kutatómunka kellett a táborok történetének megismeréséhez, de szerencsére kerültek elő dokumentumok is, s még lehetett támaszkodni a településen élők személyes élményeire is. „Aki nem tud emlékezni a múltra, az arra van kárhoztatva, hogy megismételje. Mi nem akarjuk megismételni a múltat. Magyar László polgármester és csapata fantasztikus munkát véágzett, s nemcsak a városért, hanem Európáért is – fejezte be beszédét dr. Holló József.
A nyíregyházi zsidó hitközség elnöke, Kertész Gábor is köszönetet mondott a városnak az emlékmű létrehozásáért, majd ugyancsak köszönetet mondtak a lengyel és az ukrán küldöttségek vezetői is. Az emléktáblák leleplezése után a történelmi egyházak képviselői megszentelték az emlékművet.
| A gyűjtőtáborok rövid története:
Varjúlaposon a Dessewffy-uradalom egyik majorsági központjában kialakított gyűjtőtábor története 1939-ben, az első bécsi döntés után kezdődött. Első lakói Erdélyből átszökött magyarok voltak. A tábort katonák őrizték, de a táborlakók nagy szabadsággal rendelkeztek. A varjúlaposi gyűjtőtábor történetének újabb fejezete 1939. március 15. után kezdődött. Kárpátaljáról ide hurcolták a visszacsatolást ellenző SZICS-gárdistákat. A tábor a 2. világháború kirobbanása után 1939 végétől 1940 elejéig lengyel menekülteknek adott otthont. A legtöbben 1940. január 10-én a tábor felszámolásakor tartózkodtak itt, ekkor a lengyelek száma 262 fő volt. A varjúlaposi tábor 1944. április 16-án ért történetének utolsó állomásához. Ekkor indult meg a zsidók gettóba zárása. Az első zsidó gyűjtőtábor Varjúlaposon nyílt meg. Varjúlapost már május 2-án kiürítette a csendőrség, csak a halottak maradtak a tanyaközpont temetőjében, akiket 1946. június 26-án exhumáltak és Nyíregyháza izraelita temetőjében helyeztek örök nyugalomba. |
