Jó szombatot Shabat Salom
A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 20:11 óra.
Szombat ünnepén a zsidó népnek a zsidó vallási törvények alapján tilos bármilyen munkát végezniük, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is.
A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 21:25 óra után.
A Tórából ezen a héten a „Devárim” Hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.
Egy mondat a Hetiszakaszból:
„aki jár előttetek az úton, hogy kikémleljen nektek helyet, ahol táborozzatok, tűzben éjjel, hogy mutassa nektek az utat, amelyen menjetek, és felhőben nappal.” (Mózes V. 1.33.)
DEVÁRIM: szavak
A szavakból szózat lesz, három nagy beszéd és egy ének, amellyel zárja Mózes vezéri működését, valamint a búcsú és az utolsó áldás. Költői ihletésű szózatával Mózes elismétli a legfontosabb törvényeket és a 40 éves vándorlás eseményeit. Nem hallgatva el a zúgolódásokat, engedetlenségeket. Nem titkolva el sérelmét, a követelések közepette ő is elvesztette uralmát cselekedetei felett és nem szólt a sziklához a perlekedés vizénél, ahogy ez parancsolva volt, hanem ráütött botjával kétszer és ez csorbította a csoda jelentőségét. Ezért büntetésként nem mehetett be az Ígéret Földjére, nem kelhetett át a Jordánon, amelynek partjához elvezette népét. Stílusában a könyv különbözik az előző négytől. Az előbbiekben szinte minden fejezet úgy kezdődik: Szólott az Örökkévaló Mózeshez. S ezután következtek az utasítások, parancsok. Az ötödik könyvben Mózes elmondja, hogy szólt hozzá vagy Áront is értve idővel: szólt hozzánk a Teremtő.
Bölcseink szerint ez a könyv sokáig elveszettnek tűnt. A Szentély tatarozásánál találták meg és adták át Josijáhu királynak. Aki annyira meghatódott, hogy maga olvasta fel a népnek a megtalált kincset.
Némi bevezetés után szerkezetileg a következő formával találkozunk:
Első beszéd I. fejezet hatodik énekétől IV. fejezet negyvenedik énekéig. Ezután rövid kiegészítés következik.
A második beszéd IV. fejezet negyvennegyedik énekétől a XXVII. fejezet első énekéig.
A harmadik beszéd XXVII. fejezet első énekétől a XXX. beszédig terjed. Egyesek szerint a XXVII. fejezet első nyolc énekét a második beszéd kiegészítésének tekinthetjük.
Az ezt követő fejezetek epilógus, dal, búcsú, utolsó áldás.
Bizonyos részek nem egészen úgy íródtak az ismétlés könyvében, mint az előzőkben. Például a kémek történeténél megtudjuk, népi kezdeményezés szülte az ötletet. De a felelősség alól Mózes se vonja ki magát „jónak tetszett szememben a dolog”, bár tudni lehetett volna az Örökkévaló választása nem lehet rossz. Ezért mondta a Teremtő: „küldjél magadnak férfiakat” Isten távol tartotta magát a tervtől.
A tucatnyi követ közül tízen elcsüggesztették a határ közelébe jutó népet. Ok nélkül sírt a sok ember azon az éjszaka. Negyven éves vándorlás lett a büntetés. Akik a huszadik évüket betöltötték az egyiptomi rabságban, azok nem kelhettek át a Jordánon. Szabad nemzedék feladata lett a honfoglalás.
Mózes felsorolta azon csatákat, amelyhez az Örökkévaló adott erőt és így jutottak el a határig. Az aggodalom tehát alaptalan volt, az óriások sem tudtak diadalmaskodni a harcok során. Ézsau és Lót utódainak földjét a rokonság révén megkímélte az Örökkévaló.
Deutsch Gábor (Forrás: OR-ZSE)
