Ma 60 éve tartották meg először a magyar költészet napját
Az 1905. április 11-én született József Attilára emlékezve Magyarországon ez a nap 1964 óta hivatalosan a magyar költészet napja. Mivel ma éppen 60 éve ennek a gyönyörű ünnepnek, olvasóink figyelmébe igazi verskülönlegességet ajánlunk. Jó olvasást!
Hatvan éve már, hogy minden esztendőben a versek kerülnek (legalábbis sajnos csak néhány percre) a közvélemény figyelmébe. Mivel az 1990-es években, harminc évvel ezelőtt magyar költők eljátszottak azzal a gondolattal, hogy milyen költeményeket írt volna József Attila, ha a hatvanadik életkorát is elérve idős költő lesz belőle, így a mai évforduló kapcsán annak a régi költői játéknak az egyik remekművét osztjuk meg önökkel.
Az alábbi vers a Zelki János szerkesztésében Már nem sajog – József Attila legszebb öregkori versei címmel a Balassi kiadásában 1994-ben megjelent kötetből való.
TAKÁCS ZSUZSA
HÁROM JÓZSEF ATTILA-FELÜTÉS
(1.)
Végpont
A játék erre megy ki.
Már értem, itt mi zajlik.
Kínomnak párja itt nincs.
A játék erre megy ki.
(2.)
Talpfákon bukdácsolva
Talpfákon bukdácsolva
komor sinek közt fel-le
sikoltva fut a Gyermek.
Mozdony fújtat a nyomában.
Inge púposan feltolul.
Nem szabadul az ég alól.
„Váramba ki fut?”
Anyja guggol elébe,
fejét fúrja ölébe.
– Ezt látom majd, ha meghalok.
(3.)
Epitáfium
Megszabadítottam magamtől őket.
Most alszom úgy mint mások.
(1994)
