Utcatábla tömeggyilkosoknak
Forrás: Globusz.net / Ha’aretz
1926. május 25-én, Párizsban, a nyílt utcán agyonlőtték Szimon Petljurát, az 1919-es rövidéletű Ukrán Köztársaság egykori, száműzetésben élő vezetőjét.
A tettes egy Solom Schwartzbard nevű zsidó költő és forradalmár volt, a rendőrségnek pedig azt nyilatkozta: tettével népítéletet hajtott végre, és egy olyan emberen állt bosszút, aki több száz zsidó meggyilkolásáért, illetve legalább 400 pogromért felelős, melyekre azalatt a néhány hónap alatt került sor, míg rendszerét aztán a megszálló szovjet-orosz csapatok el nem söpörték.
Most Kijev egyik fő utcáját, melyet a kommunista időkben Komintern utcának neveztek, Petljurára keresztelték át. A lap szerint nem egyedi az eset. Viktor Juscsenko elnök nagy hévvel igyekszik pótolni azt, ami a kommunista időkben szinte teljesen kiveszette: az ukrán nemzeti tudatot. Így aztán a hősök feltámasztásakor sem finnyáskodik, sorra utcák, sugárutak és terek kapnak régi-új nevet, gyakorta tömeggyilkosokét. Nemrég Bogdan Hmelnickij-ről törölte le az ukrán kormány a port; ő a 17. században élt és több tízezer zsidót gyilkoltak meg csapatai a nevéhez fűződő kozák-lázadás során. Juscsenko az ukrán nép hősei közé sorolta nemrég a nácikkal buzgón együttműködő Roman Suhevicset is.
A helyi zsidóság ma egykedvűen, némileg beletörődve figyeli az eseményeket és Juscsenko buzgalmát, mely új lendületet kíván adni az ukrán nacionalizmusnak. Egyrészt megértik, hogy Moszkva hegemón törekvéseivel szemben Kijev igyekszik minden eszközt megmozgatni, ugyanakkor tartanak attól, hogy egy adott pillanatban a nacionalizmus épp olyan szélsőséges cselekedetre ragadtatja a többségi lakosság radikális elemit, mely képes lesz megismételni a múltat.
