Új zsidó „fészek” épül, avagy így omlik a generációk közti fal

Nem mindennapi látvány fogadott a II.
kerületi Szász Károly utca egyik épületének alagsorában a napokban: egy csoport
huszonéves társaságában védősisakban, szemüvegben és maszkban Heisler Andrást
láttam elektromos vésővel a kezében, amint egy falról veri le a vakolatot.
Ilyen szerepkörben még nem láttam a Mazsihisz elnökét – igaz, rajta kívül még
sok önkéntes dolgozik azon, hogy itt idén szeptemberre elkészüljön a Hasomer
Hacair Magyarország ifjúsági szervezet új közösségi tere.

– „Biztonságos Fészek” – ezen a munkacímen
fut az a projekt, amelybe a minap bepillantást nyerhettem, majd gondolatban
megemeltem a kalapomat a fiatal és kevésbé fiatal önkéntesek előtt, akik minden
erejüket beleadva dolgoznak rajta, hogy a Hasomer Hacair magyarországi ifjúsági
szervezete több más szervezettel együtt új otthonra leljen a a II. kerületi
Szász Károly utcában.

Az 540 négyzetméteres, alagsori
(pontosabban félszuterén) helyiség a mostani, kiűrített és szétvert állapotában
is impozáns képet mutat, ugyanis egymást váltják benne a nagyobb rendezvények
megtartására való termek a kisebb létszámot befogadni képes, klub- vagy
műhelyfoglalkozásnak alkalmas helyiségekkel. Az előtérben több száz sittes
zsákot látni, ezekben sok-sok mázsányi vakolat és egyéb építési törmelék gyűlt
már össze, de az itt folyó munkát elnézve, azt hiszem, lesz még ugyanennyi.
Hiszen – mint az írás leadjében is említettem – önkéntesként Heisler András
Mazsihisz-elnök és több munkatársa is beállt azoknak a sorába, akik segítenek a
fiataloknak. 

Itt volt és tanácsokat adott a civilben építészként dolgozó
Horváth József, a Mazsihisz elnöke, megjelent Gönci Péter, a Mazsihisz
biztonsági főnöke, eljött vakolatot verni Deák Andrea, a honlapunk
főszerkesztője, míg Répás Péter, a Mazsihisz Zsidó Közösségi Szolgálatának
igazgatója a szervezésen és koordináláson kívül az energiapótlásról is
gondoskodott tea és kóser pogácsák formájában. Ha ez a lelkesedés kitart, akkor
az álom valóban megvalósul, és a Somer olyan otthonos és bensőséges hangulatú
ingatlannal gazdagodik, ahová jó lesz betérni, s ahol remek programok
szervezésére lesz lehetőség. Az 540 négyzetméteres ingatlan egyébként a II.
kerület tulajdona, a Hasomer mozgalom velük kötött bérleti szerződést
határozatlan időre.

Markovics Anna bizakodó és lelkes

Az egyetemista Markovics Anna nemcsak a
Hasomer Hacair Magyarország szervezetfejlesztőjeként és forrásteremtésért
felelős aktivistájaként veszi ki a részét a munkálatokból: a többiekhez
hasonlóan ő is védősisakban, védőszemüvegben van, hiszen kemény fizikai munkát
végez az általa „Biztonságos Fészeknek” hívott közösségi tér kialakításáért.

– Reményeink szerint itt olyan „fészek”
alakul ki, amelyet nemcsak magunknak, azaz a Hasomernek szánunk – mondja Anna
–, hanem más zsidó közösségeket és civil szervezeteket is szeretnénk befogadni,
olyanokat, akik hozzánk hasonlóan gyerekekkel és fiatal felnőttekkel
foglalkoznak.

Markovics Anna abban bízik, hogy akár 10-15
is lehet majd azoknak a szervezeteknek, közösségeknek a száma, amelyek
rendszeresen használják majd ezt a „fészket” a közösségi programjaik számára.
Mivel a bontáshoz és a felújításhoz anyagi okok miatt égető szükség van
önkéntesekre, a fiatalok széles körben toborozzák a jelentkezőket (cikkünk
végén ehhez elérhetőséget is adunk). Anna számításai szerint már csaknem
nyolcvanra rúg azoknak a száma, akik eddig – azaz a bontás első szakaszában –
részt vettek a munkában.

Schweitzer Péter

Részt vett a munkálatokban Schweitzer Péter
is, aki madrich-ként (ifjúsági vezető) dolgozik a Somernél, s igen, a
névazonosság nem véletlen, ő a nagy Schweitzer József országos főrabbi egyik
unokája. Egyetemista, de már nem sokáig, hiszen hamarosan villamosmérnökként
tesz államvizsgát.

– Közösségi projektről van szó, közösen
csináljuk a felújítást, nem is kérdés, hogy itt a helyem – mondja Péter. – Az a
feladatom, hogy koordináljam a különböző iskolákból jövő diákokat, és tartsam a
kapcsolatot a tanáraikkal, valamint a szüleikkel. Tudni kell, hogy annak nyoma
marad, ha egy diák nálunk önkéntesnek áll, hiszen a Hasomer Hacair igazolást
állít ki a közösségi munka, a közösségi szolgálat elvégzéséről.

Schweitzer Péter kapcsán nagyon fontos
megemlíteni, hogy a közösség szolgálata számára nemcsak a Hasomer keretein
belül történik: a fiatalember ugyanis mentőápolóként dolgozik a
mentőszolgálatnál… Igen, jó tudni, hogy ilyen elhivatott és emberséges fiatalemberekre
számíthat a magyar zsidó közösség, mint amilyen ő. Joggal lehetne rá büszke a
nagyapja.

Csernai János, azaz Janó

Ugyancsak egyetemista Csernai János –
közismert nevén Janó –, aki a rabbiképző judaisztika szakos hallgatója, aki
tavaly érettségizett a Lauderben. A Hasomerben idén januártól lett oktatási
vezető, a mostani projektben pedig építésvezetőként vesz részt. A munkálatokról
azt mondja:

– Az első és legfontosabb munka a vakolat
leverése, merthogy borzalmas állapotok vannak. Nagyon elhanyagolt ingatlanról
van szó, azt hiszem, utoljára 2009-ben volt használatban, azóta hozzá sem
nyúltak. Azt az állapotot szeretnénk helyreállítani, amilyen ez a félszuterén
akkor volt, amikor itt még emberek dolgoztak nap mint nap.

Megtudom tőle, hogy egyes falakat
„elmozgatnak”, hogy az így kialakuló helyiségek 
jobban megfeleljenek a céljaiknak, de – mint Janó fogalmaz – „alapvetően
abból dolgozunk, ami rendelkezésre áll”.

– Sürgető feladat az újravakolás – teszi
hozzá –, hiszen az ingatlan telente nem volt fűtve, többek között ez az egyik
oka annak, hogy ilyen rossz állapotba került.

Miközben a fönti mini-interjúkat
készítettem, a háttérben folyamatosan zúgott egy elektromos véső – mint
kiderült, Heisler András, a Mazsihisz elnöke bontotta vele a vakolatot. Őt is
megkérdeztem róla, hogy miért tartotta fontosnak a megjelenést, másrészt pedig
a Mazsihisz támogatását ehhez a projekthez. Keményen dolgozott, rendesen
megizzadt a munkában, meg is említem neki, hogy ilyen munkásfelszerelésben még
nem láttam a Szövetség elnökét.

– Ez nekem is új, de ettől eltekintve
nagyon fontosnak tartom, hogy a Mazsihisz vezetése és több munkatársa itt van
most velünk – mondja. S hogy miért fontos ez számára?

– Kis lépés nekem, nagy lépés az
emberiségnek, mondta a Holdra lépő Armstrong, én ennél szerényebben, de
ugyanilyen meggyőző erővel azt mondanám: nemcsak a vakolatot verjük most le,
hanem a generációk közötti falakat is.

Az elnök szerint ugyanis nagyon fontos a
fiatalok és a Mazsihisz vezetése közötti kapcsolat, s annak demonstrálása, hogy
a Szövetség nemcsak támogatja az ifjúsági szervezet tevékenységét, de elismeri,
hogy a Hasomer igen fontos célt tűzött ki maga elé.

– Azt a lelkesedést, amit bennük látok,
nekünk át kellene venni – fűzte hozzá Heisler András, majd visszaöltözött
vakolatbontó munkásnak, s ment vissza vakolatot verni.

Összetalálkoztam az alagsorban Gönci
Péterrel, a Mazsihisz biztonsági igazgatójával is, aki természetesen
tájékozódni jött, hiszen ha ez a fészek megnyílik, itt majd biztonsági
feladatokat is el kell látni.

– Az ingatlan műszaki alaprajza és a
helyszíni felmérés alapján ki kell dolgoznunk egy koncepciót arra vonatkozóan,
hogy miként lehet itt a leghatékonyabban ellátni majd a biztosítási feladatokat
– mondja. – Az összes Mazsihisz-BZSH rendezvény biztosítását igyekszünk
felvállalni, s ha itt lesznek rendezvények, akkor természetesen itt is fogunk
dolgozni. De mielőtt beindul itt a közösségi élet, ki kell dolgoznunk azokat a
biztonsági megoldásokat, amelyek szavatolják a rendezvények biztonságát.

S hogy mikor indul be a Gönci Péter által
említett közösségi élet? Erről Markovics Anna azt mondta, hogy kilenc hónapra
tervezik a felújítási munkát, de több szakaszban. Lesznek olyan helyiségek,
amelyek talán már a nyár végén használhatók lesznek, de szerinte a teljes
ingatlan közösségi térként leghamarabb szeptemberben nyílhat meg.

A Hasomer továbbra is várja önkéntesek
jelentkezését. A csapat ehhez megosztott velünk egy linket, ide nem egyének,
hanem brigádok jelentkezését várják. Köszönjük szépen a segítséget!

Fotók: Mazsihisz.hu

---

---