Budapesti zsidó polgárok – Rózsa Péter könyvajánlója
Amikor egy vadul zsidózó emberrel összeakadok, nem vitatkozom vele, hanem felteszek néhány kérést, hogy például milyen autók vannak a családban, vagy használ-e számítógépet vagy golyóstollat. Majd elmondom neki, hogy a motorhoz tartozó karburátort, a számítógép elvét vagy a golyóstollat egy-egy magyar zsidó embernek köszönheti a világ. Ilyenkor többnyire nagy csönd a válasz.
Nem érdemes persze kérkedni, a zsidógyűlölet nem racionális, hanem lelki alapú dolog, de azért ne feledje el a világ, hogy a könyv népe a tudásával, tehetségével mindig is gyarapította az életet, amit az antiszemiták éppen, hogy elvitatnának a zsidóktól. Mindez Nádor Éva legújabb könyvét olvasva ötlött fel bennem, mert a Micsoda
évtizedek! Budapesti zsidó polgárok című kötet amolyan kis enciklopédia a 150 éve létrejött világváros azon személyiségeiről és családjaikról, akik nélkül Budapest, Magyarország és kicsit a világ is szegényebb, szürkébb lenne.
A szerző negyedik zsidó témájú könyve egyszere rajzolja fel a város XIX-XX. századi, szinte páratlanul gyors modernizációjának történetét és e történetben a kor szellemi, műszaki, ipari és művészeti életét meghatározó zsidó szereplőinek portréját. Meglepetésünkre a híresek mellett – Weiss Manfrédtól Richter Gedeonig sorolhatnánk a nagy neveket – az átlagember számára teljesen ismeretlen, ám a polgári életforma, s az ezzel párosuló műveltség, tartás, hagyományteremtés kismestereivel is találkozunk.
A leginkább galíciai, morvaországi településekről érkező, iparos, kereskedő családok leszármazottai az 1800-as évekre már többnyire valamilyen értelmiségi, vagy magas üzleti körökben folytatták életüket. Az emancipáció, a vallási elismertség majd a neológia révén létrejött társadalmi integráció mind elősegítette a karrierjüket, legyen szó képzőművészetről, irodalomról, mérnöki, matematikai, orvosi, filozófia vagy más szakterületről.
Bemutat több egyszerű, kereskedésből, kézművességből élő családot, azaz a kispolgárokat, akik ugyanakkor és ugyanott éltek, mint a nagyok, de ami összekötötte őket, az volt a fontos, ahogy Nádor Éva foglalja össze könyve végén; az asszimilációs készség, a zsidó identitás melletti erős
magyarságtudat. Mindannyian humánus
emberek voltak, akik lehetőségeik szerint támogattak másokat és jelentősnek
ítélt közösségi célokat. Fontosnak tartották gyermekeik taníttatását. Igényük
volt a kultúrára.
Az egyes fejezetek szerkezetét az élet mellett sajnos a halál is alakította, hiszen a sikeres történetek végén ott a leletár; ki, mindenki veszett oda a holokausztban, s mi lett a kevés túlélővel.
(Nádor Éva: MICSODA ÉVTIZEDEK! Budapesti zsidó polgárok. Nádor és Társa Kiadó, Budapest, 2023)
