Gyász: 97 éves korában elhunyt Fahidi Éva, holokauszttúlélő
Szeptember 11-én, 97 éves korában meghalt Fahidi Éva holokauszttúlélő Budapesten – közölte a Nemzetközi Auschwitz Bizottság.
Fahidi Éva 1925-ben született Debrecenben. 18 éves korában deportálták Auschwitzba, majd az allendorfi kényszermunkatáborba került, ahol egy hadiüzemben dolgoztatták – ezt később a második születésnapjának tartotta: ha nem kerül ide, esélye sem lett volna a túlélésre. Ötvenfős családjából egyedüliként tért vissza Budapestre 1945-ben.
Bízott az emlékezés erejében, úgy tartotta: az a feladata, hogy beszéljen.
90 fölött is igazi aktivista volt, előadásokat tartott, könyvet írt, a közösségi oldalán posztolt, táncosként szerepelt a saját életét feldolgozó című darabban. A HVG-nek adott interjúban úgy fogalmazott: „Felismertem, hogy azért maradtam életben, mert hihetően el tudom mondani, meg tudom írni és most már el is tudom táncolni, amit átéltem.”
Németországtól 2012-ben megkapta a Szövetségi Érdemkereszt kitüntetést, 2020-ban Weimar város díszpolgára lett. Erzsébetváros 2022-ben avatta díszpolgárává.
Fahidi Éva korábbi portréinterjújában arra a kérdésre, hogy hogyan képes arra, hogy a múltban történtekért ne hibáztasson senkit, azt mondta: ha már él, a világért sem akar boldogtalan lenni. „És azt sem, hogy gyűlölet szennyezze be a lelkemet, mert ha valaki, én tudom, hogy az a legalantasabb indulat. De soha nem leszek túl a 11 éves húgom gázkamrába küldésén”, mondta.
Egy másik interjúban identitásának fontosságáról is beszélt. „Magyar zsidó vagyok. Rettenetesen fontos számomra ennek a zsidó identitásnak a sugárzása éppen azért, mert az apám kikeresztelkedett.” A külföldre emigrálás gondolatát elvetette: „Felismertem, hogy nagyon mélyek a gyökereim, a ragaszkodásom emberekhez.”
„Ha megkérdezik tőlem, mi történt velem az életben, azt felelem, hogy egy dolog történt: visszajöttem Auschwitz-Birkenauból, és ebben benne van az, hogy ott voltam, végigcsináltam”, összegezte a hvg.hu-nak 2019-ben.
***
„59 évig nem
beszéltem róla. Azóta az életemet arra fordítom, hogy legfőképpen a gyerekeknek
elmondjam azt: gondoljanak bele, hogy mire jutott az én generációm ezzel az
óriási nagy gyűlölködéssel.
Az egyetlen nagyon
fontos dolog, amit a gyerekeknek el akarok mondani és örökségbe akarom nekik
hagyni: Ne hagyják azt, hogy a gyűlölség vezesse a társadalmakat. És ha
gyűlöletre uszítják őket, akkor tiltakozzanak ellene. Az ember nem gyűlöletre
született, az ember jóságra született. Ne hagyják magukat belehajszolni a
gyűlöletbe, a félelembe. Az emberek, ha odafigyelnek és akarnak, tudnak jók
lenni.” (Fahidi Éva)
Emlékéből fakadjon áldás!
