ÉS: Löw Immánuel cigány népdalfordításai
– A „népléleknek” a költészeten keresztül való megismerése jól fölismerhető a fiatal rabbi gyakorlatában. Az erdélyi cigányok „őseredeti” költészete 1881-ben mégis meglepetésként bukkan föl horizontján. S mindjárt le is fordított tizenkét dalt e költészetből, sőt fordításait mindjárt közre is adta – írja Lengyel András az Élet és Irodalom legfrissebb számában a Löw Immánuel cigány népdalfordításai című cikkében.
– Most Löw fordításainak olyan csoportjára hívom föl a figyelmet, amelynek már puszta léte is meglepetés. A fiatal Löw ugyanis a jelek szerint a nem zsidó népköltészet iránt is érdeklődött, s ő, a zsidó „hagyomány” hivatott magyarázója és továbbadója, saját jelene környező népköltészetét is figyelemmel kísérte – olvasható Lengyel András írásában, amelyet az Élet és Irodalom legújabb, augusztus 25-én megjelent száma közöl.
A Löw Immánuel cigány népdalfordításai című cikkében a szerző ezt írja: „Hogy a szegedi nagytáj népi produkciója érdekelte, érthető – egyebek között azért is, mert e költészet legnagyobb leletmentője, Kálmány Lajos (1852–1919) Löwnek gimnáziumi osztálytársa és életre szóló barátja volt. Kölcsönösen respektálták egymást; a renitens paraszt pap és a »zsidó pap« jól megértették egymást – Löw »Mandi« több cikket is írt (1881, 1883) Kálmány köteteiről. A »népléleknek« a költészeten keresztül való megismerése jól fölismerhető a fiatal rabbi gyakorlatában. Az erdélyi cigányok »őseredeti« költészete 1881-ben mégis meglepetésként bukkan föl horizontján. S mindjárt le is fordított tizenkét dalt e költészetből, sőt fordításait mindjárt közre is adta”.
Az írás teljes terjedelmében a lapban, vagy annak internetes verziójában olvasható.
