1. Smot 1–6,1
Ex 1,2Reubén, Simeón, Lévi és Jehuda.
Ex 1,3Jisszákár, Zebúlon és Benjámin.
Ex 1,4Dán és Naftáli, Gád és Ásér.
Ex 1,5És volt az összes lelkek száma, akik Jákóbtól származtak, hetven lélek; József pedig már Egyiptomban volt.
Ex 1,6És meghalt József és összes testvérei és az egész nemzedék.
Ex 1,7És Izráel fiai szaporodtak és gyarapodtak és megsokasodtak és megerősödtek igen nagyon és megtelt velük az ország.
Ex 1,8És támadt új király Egyiptom fölött, aki nem ismerte Józsefet.
Ex 1,9És szóla népéhez: Íme, Izráel fiainak népe nagy és hatalmasabb nálunk.
Ex 1,10Rajta, bánjunk furfangosan velük, nehogy elszaporodjanak, mert ha háború lenne, ők is ellenségeinkhez csatlakoznának, harcolnának ellenünk és eltávoznának az országból.
Ex 1,11Ezért helyeztek föléjük robottiszttartókat, hogy megtörjék őket terhes munkájukkal; és ők építettek tárházvárosokat Fáraónak, Pitómot és Ráamszészt.
Ex 1,12De mennél jobban gyötörték a népet, annál inkább sokasodott és gyarapodott, úgyhogy megriadtak Izráel fiai miatt.
Ex 1,13És rabszolgamunkára fogták az egyiptomiak Izráel fiait, kemény szigorúsággal.
Ex 1,14És megkeserítették életüket súlyos szolgálattal agyaggal és téglavetéssel és minden rabszolgamunkával a mezőn, minden szolgálatukkal, amelyre kényszerítették őket keménységgel.
Ex 1,15És szólt Egyiptom királya a héber bábaasszonyokhoz, akik egyikének neve Sifra, a másikának neve Púa volt.
Ex 1,16És mondta: Midőn szülésben segédkeztek a héber asszonyoknak, tekintsetek a szülőszékre; ha fiú, öljétek meg, ha pedig leány, maradjon életben.
Ex 1,17Dea bábaasszonyok félték az Istent és nem cselekedtek úgy, amint mondotta nekik Egyiptom királya és életben hagyták a fiúgyermekeket.
Ex 1,18Erre hivatta Egyiptom királya a bábákat és szólt hozzájuk: Miért cselekedtétek ezt a dolgot, hogy életben hagytátok a fiúgyermekeket?
Ex 1,19És szóltak a bábák Fáraóhoz: Azért, mert a héber asszonyok nem olyanok, mint az egyiptomi nők, hanem életerősek, szűlnek mielőtt eljön hozzájuk a bába.
Ex 1,20És Isten megjutalmazta a bábákat és a nép tovább szaporodott és nagyon erős lett.
Ex 1,21És mivel a bábák félték Istent, házakat épített számukra Isten.
Ex 1,22Erre Fáraó megparancsolta egész népének, mondván: Minden születendő fiút a folyamba dobjatok és minden leányt hagyjatok életben.
Ex 2,1És ment egy férfiú Lévi házából és feleségül vette Lévi leányát.
Ex 2,2És fogant a nő és fiút szült és látta, hogy derék gyermek és rejtegette három hónapig.
Ex 2,3És mikor nem tudta tovább rejtegetni, vett számára egy kicsiny gyékénykosárkát, betapasztotta azt gyantával és szurokkal és elhelyezte abba a gyermeket és kitette a sás közé a folyam szélén.
Ex 2,4És ott állt a nénje távolabb, hogy megtudja, mi történik vele.
Ex 2,5Ekkor lejött Fáraó leánya fürödni a folyóban és kísérő leányzói jártak a folyam partján; és ő megpillantotta a gyékénykosárkát a sás között és küldte szolgálóleányát, hogy hozza el.
Ex 2,6És fölnyitotta és meglátta a gyermeket, és íme a fiú sírt. És megszánta őt és szólt: A héberek gyermekei közül való ez!
Ex 2,7Ekkor a nénje szólott Fáraó leányához: Elmenjek-e és hívjak számodra szoptató nőt a héber asszonyok közül, hogy táplálja számodra a gyermeket?
Ex 2,8És felelt neki Fáraó leánya: Menj! És ment a hajadon és hívta a gyermek anyját.
Ex 2,9És mondta neki Fáraó leánya: Vedd ezt a gyermeket és tápláld őt nekem és én megadom a te béredet; és a nő vette a gyermeket és táplálta őt.
Ex 2,10És felnőtt a gyermek és elvitte őt Fáraó leányához és az ő fia lett és elnevezte Mózesnek és mondta: Mivelhogy a vízből mentettem meg őt.
Ex 2,11És történt azokban az időkben, midőn Mózes felnőtt, hogy kiment testvéreihez és látta nehéz robotmunkájukat és látta, amint egy egyiptomi férfi ver egy héber férfiút testvérei közül.
Ex 2,12És fordult jobbra és balra és látta, hogy nincs ott senki más és lesújtotta az egyiptomit és elrejtette a homokban.
Ex 2,13És kiment a második napon és íme, két héber férfiú civakodott egymással és szólt a bűnösnek: Miért bántod felebarátodat?
Ex 2,14Azpedig felelt: Ki tett téged hatalmas férfiúvá, úrrá és bíróvá fölöttünk, vajon engem is meg akarsz ölni, amint megölted az egyiptomit? – És félelem fogta el Mózest és szólott: Bizonyosan ismertté lett már a dolog!
Ex 2,15És midőn Fáraó is meghallotta ezt a dolgot, azon volt, hogy megölje Mózest. De Mózes elmenekült Fáraó elől és tanyázott Midján országában és leült egy kútnál.
Ex 2,16Midján papjának hét leánya volt és ők eljöttek és vizet merítettek és megtöltötték a vályukat, hogy megitassák atyjuk juhait.
Ex 2,17És jöttek a pásztorok és elűzték őket, de Mózes felemelkedett és segítségükre kelt és megitatta nyájukat.
Ex 2,18És midőn hazaértek a leányok atyjukhoz, Reúélhez, ez így szólt: Miért érkeztetek ilyen korán haza a mai napon?
Ex 2,19És feleltek: Egy egyiptomi férfiú megmentett bennünket a pásztorok kezéből és vizet is merített számunkra és megitatta a juhokat.
Ex 2,20Ő pedig szólt leányaihoz: Merre van ő, miért hagytátok el azt a férfiút? Hívjátok ide, hogy egyék kenyeret!
Ex 2,21És beleegyezett Mózes, hogy ott lakjék a férfiúnál és ő leányát, Cippórát feleségül adta Mózesnek.
Ex 2,22És az asszony fiút szült és elnevezte őt atyja Gérsómnak, mert mondta: „Gér” jövevény voltam idegen földön.
Ex 2,23És történt hosszú idő elteltével, hogy meghalt Egyiptom királya és Izráel fiai felsóhajtottak a rabszolgamunkából és feljajdultak és fohászkodásuk felszállt az Istenhez a rabszolgaságból.
Ex 2,24És Isten meghallotta jajkiáltásukat és megemlékezett Isten Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéről.
Ex 2,25És látta Isten Izráel gyermekeit és tudomást vett róluk Isten.
Ex 3,1Mózes pedig legeltette apósának, Jitrónak, Midján papjának juhait és terelte a nyájat a pusztaságon túl és elérkezett Isten hegyéhez, Hórébhez.
Ex 3,2És megjelent neki az Örökkévaló angyala tűzlángban a csipkebokor közepéből és látta, hogy íme a tüskebokor tűzben ég és a tüskebokor el nem hamvad.
Ex 3,3És szólt Mózes: Hadd menjek oda, hogy szemléljem ezt a nagy látványt, miért nem ég el a tüskebokor?
Ex 3,4És látta az Örökkévaló, hogy odatér megnézni és kiáltott feléje Isten a csipkebokor közepéből és szólt: Mózes! Mózes! Ő pedig felelt: Itt vagyok.
Ex 3,5És szólt: Ne közeledj ide, vesd le sarudat lábadról, mert szent föld az a hely, amelyen állsz.
Ex 3,6És szólt tovább: Én vagyok atyád Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene! És Mózes eltakarta arcát, mert félt Isten felé tekinteni.
Ex 3,7És szólt az Örökkévaló: Látva láttam népem szenvedését, amely Egyiptomban van és hallottam jajkiáltásukat gyötrőik miatt, mert ismerem fájdalmaikat.
Ex 3,8És leszállottam, hogy kiszabadítsam őket Egyiptom kezéből és felhozzam abból az országból egy jó és tágas országba, egy tejjel-mézzel folyó országba, a Kanaáni, a Hitti, az Emóri, a Perizzi, a Hivvi és a Jebúszi helyére.
Ex 3,9És most, íme Izráel fiainak jajkiáltása elérkezett hozzám és láttam a kínzást, amellyel az egyiptomiak kínozzák őket.
Ex 3,10Most tehát jöjj, hogy elküldjelek Fáraóhoz és vezesd ki népemet, Izráel gyermekeit Egyiptomból.
Ex 3,11És szólt Mózes az Istenhez: Ki vagyok én, hogy elmenjek Fáraóhoz és hogy kivezessem Izráel gyermekeit Egyiptomból?
Ex 3,12És szólt Isten: Bizonnyal veled leszek és ez legyen számodra a jel, hogy Én küldöttelek: mikor már kihoztad a népet Egyiptomból, ezen a hegyen fogjátok szolgálni Istent.
Ex 3,13És szólt Mózes Istennek: Íme, ha én elmegyek Izráel gyermekeihez és azt mondom nékik, Atyáitok Istene küldött engem tihozzátok és ők azt mondják nekem: Mi a neve? – mit feleljek nékik?
Ex 3,14És szólt Isten Mózeshez: Ehje aser ehje – Én vagyok, aki a Lét vagyok – és mondta: Így szólj Izráel fiaihoz: Ehje, Ki a lét vagyok, az küldött tihozzátok.
Ex 3,15És újra szólott Isten Mózeshez: Ekképpen szólj Izráel fiaihoz: Az Örökkévaló, Atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene küldött tihozzátok; amaz az én Nevem örökre és ez az én emlékeztető nevem nemzedékről nemzedékre!
Ex 3,16Menj és gyűjtsd össze Izráel véneit és mondd meg nékik: az Örökkévaló, Atyáitok Istene megjelent nékem, Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, szólván: Megemlékeztem rólatok és arról, amit veletek művelnek Egyiptomban.
Ex 3,17És elhatároztam: kihozlak benneteket Egyiptom nyomorúságából, a Kanaáni, a Hitti, az Emóri, a Perizzi, a Hivvi és a Jebúszi országába, a tejjel-mézzel folyó országba.
Ex 3,18És ők majd hallgatnak szavadra és akkor menjetek te és Izráel vénei Egyiptom királyához és mondjátok neki: Az Örökkévaló, a héberek Istene megjelent nekünk, most tehát hadd menjünk háromnapi útra a sivatagba, hogy áldozzunk az Örökkévalónak, a mi Istenünknek.
Ex 3,19De én tudom, hogy Egyiptom királya nem enged benneteket távozni, hacsak nem erős kar hatalma alatt.
Ex 3,20És én kinyújtom karomat és sújtani fogom Egyiptomot minden csodatételemmel, amelyeket végrehajtok benne és majd azután elbocsát titeket.
Ex 3,21És akkor kedvessé teszem ezt a népet az egyiptomiak szemében és amikor távoztok, nem fogtok távozni üresen.
Ex 3,22Hanem minden asszony kérni fog szomszédasszonyától és házában lakó nőtársától ezüsttárgyakat és aranytárgyakat és ruhákat és fiaitokra és leányaitokra rakjátok azokat és így vegyetek sarcot Egyiptomon.
Ex 4,1És szót emelt Mózes és mondta: De ők nem fognak hinni nekem és nem fognak hallgatni hangomra, hanem azt fogják mondani: Nem jelent meg néked az Örökkévaló!
Ex 4,2És szólt hozzá az Örökkévaló: Mi ez a kezedben? És felelt: Pásztorbot.
Ex 4,3És szólt Isten: Dobd a földre. Erre a földre dobta és kígyóvá változott, és Mózes menekült előle.
Ex 4,4És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Nyujtsd ki kezedet és ragadd meg farkát, és ő kinyujtotta kezét és megragadta és újra bottá változott kezében.
Ex 4,5Azért, hogy higgyék el, hogy megjelent néked az Örökkévaló, őseik Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene!
Ex 4,6És szólt újra az Örökkévaló hozzá: Rejtsd kezedet kebledbe! – És kezét keblébe rejtette és mikor kihúzta onnan, íme keze poklossággal volt belepve, fehér volt, mint a hó.
Ex 4,7És szólt: Tedd vissza kezedet kebledbe! – És visszatette kezét keblébe és kihúzta és íme ismét olyanná lett, mint a teste.
Ex 4,8És úgy lészen, ha nem hisznek neked és nem hallgatnak az első jel hangjára, majd hisznek az utóbbi jel hangjára.
Ex 4,9De ha nem hinnének e két jelnek sem és nem hallgatnának hangodra, akkor végy a folyam vizéből és öntsd a szárazföldre és a víz, amelyet a folyamból veszel, vérré változik a száraz földön.
Ex 4,10És szólt Mózes az Örökkévalóhoz: Kérlek, Uram, nem vagyok én a szónak embere, sem tegnap, sem tegnapelőtt, sem amióta először szóltál szolgádnak, hanem nehézajkú és nehézbeszédű vagyok én.
Ex 4,11És szólt hozzá az Örökkévaló: Ki az, aki szájat alkotott az embernek avagy ki teheti némává, vagy süketté, látóvá vagy pedig világtalanná? Nemde én, az Örökkévaló?
Ex 4,12Most tehát menj és én a te szájaddal leszek és tanítalak arra, hogy mit beszélj!
Ex 4,13És felelt Mózes: Kérlek, Uram, küldj üzenetet bárki mással, akit küldeni akarsz!
Ex 4,14És föllobbant az Örökkévaló haragja Mózes ellen és szólt: Hiszen ott van Áron, a te testvéred, a lévita? Tudom, hogy ő jól tud beszélni. Ő máris elébed indul és midőn meglát téged, örvendeni fog szívében.
Ex 4,15Beszélj őhozzá és helyezd a szavakat szájába, én a te száddal leszek és az övével és tanítalak benneteket, hogy mit műveljetek.
Ex 4,16És szóljon ő helyetted a néphez és ő legyen neked a szájad helyett, te pedig légy neki Isten helyében.
Ex 4,17Ezt a pásztorbotot pedig vedd a kezedbe, amellyel művelni fogod a csodajeleket.
Ex 4,18És ment Mózes és visszatért apósához, Jeterhez és szólott hozzá: Hadd menjek, kérlek, hadd térjek vissza testvéreimhez, akik Egyiptomban vannak, hadd lássam, élnek-e még? És szólt Jitró Mózeshez: Menj békével!
Ex 4,19És szólt az Örökkévaló Mózeshez Midjánban: Menj, térj vissza Egyiptomba, mert meghaltak azok az emberek mind, akik életedre törtek.
Ex 4,20És vette Mózes feleségét és fiait és szamárhátra ültette őket és visszatért Egyiptom országába és kezébe vette Mózes Istennek botját.
Ex 4,21És szólt az Örökkévaló Mózeshez? Amidőn mégy, hogy visszatérj Egyiptomba, nézd, hogy végrehajtsad Fáraó előtt mindama csodákat, amelyeket kezedbe tettem; de én megkeményítem az ő szívét és nem fogja elbocsátani a népet.
Ex 4,22És akkor mondd meg Fáraónak, így szólt az Örökkévaló: Izráel az én elsőszülött fiam.
Ex 4,23És én megmondtam neked, bocsásd szabadon fiamat, hogy szolgáljon engem; te pedig vonakodtál szabadon bocsátani őt, ezért íme én megölöm a te elsőszülött fiadat!…
Ex 4,24Ezután történt útközben, hogy a szálláshelyen Istennek küldötte elérte őt és meg akarta ölni.
Ex 4,25De Cippóra éles kovakövet vett elő és körülmetélte fiát és megérintve őt lábainál, szólott: véren szerzett jegyesem vagy nékem!
Ex 4,26És midőn megszűnt a veszély, mondta: A körülmetélés vérén szerzett jegyesem ő nekem!
Ex 4,27És szólt az Örökkévaló Áronhoz: Menj Mózes elébe a sivatagba; és Áron ment és találkozott vele Isten hegyénél és megcsókolta.
Ex 4,28És Mózes közölte Áronnal az Örökkévalónak minden szavát, amellyel őt küldte és a jeleket mind, amelyek felől parancsot adott neki.
Ex 4,29És mentek Mózes és Áron és összegyüjtötték Izráel gyermekeinek összes véneit.
Ex 4,30És előadta Áron mindazokat a szavakat, amelyeket az Örökkévaló Mózesnek mondott és elvégezte mind a csodajeleket a nép szeme előtt.
Ex 4,31És a nép hitt; és midőn hallották, hogy az Örökkévaló megemlékezett Izráel fiairól és látta az ő szenvedésüket, meghajoltak és a földre borultak…
Ex 5,1Ezek után Mózes és Áron elment és így szóltak Fáraóhoz: Így szól az Örökkévaló, Izráel Istene, bocsásd el az én népemet, hogy ünnepet üljenek nekem a sivatagban!
Ex 5,2És szólott Fáraó: Ki az Örökkévaló, hogy én hallgassak hangjára, hogy elbocsássam Izráelt? – Nem ismerem az Örökkévalót és Izráelt sem bocsátom el!
Ex 5,3És szóltak: A héberek Istene megjelent nekünk, hadd menjünk háromnapi útra a sivatagba, hogy áldozzunk az Örökkévalónak, a mi Istenünknek, nehogy dögvésszel vagy karddal támadjon meg bennünket!
Ex 5,4És mondta nekik Egyiptom királya: Mózes és Áron, miért riasztjátok el a népet munkájától? Menjetek a magatok dolga után.
Ex 5,5És szólott Fáraó: Íme, a föld népe most nagyszámú és ti elzavarjátok őket munkájuktól.
Ex 5,6És parancsot adott Fáraó azon a napon a nép robottisztijeinek és felügyelőinek, mondván:
Ex 5,7Ne adjatok többé szalmát a népnek a téglavetéshez, mint tegnap és tegnapelőtt, hanem ők maguk menjenek és gyüjtsék össze tallózva maguknak a szalmát!
Ex 5,8De a téglák számát, amit elkészítettek tegnap és tegnapelőtt, rójátok rájuk, ne vonjatok le belőle, mert renyhék ők, azért kiáltoznak, mondván: Menjünk, áldozzunk Istenünknek.
Ex 5,9Legyen nehezebb a munka az embereken és azzal foglalkozzanak és ne forduljanak hazug beszédek felé.
Ex 5,10És kimentek a nép robottisztjei és felügyelői és szóltak a néphez, mondván: Így szól Fáraó, nem adok nektek többé szalmát!
Ex 5,11Ti magatok menjetek és szerezzetek magatoknak szalmát, onnan, ahol találtok, mert nem lesz levonva a ti munkavégzéstekből semmi!
Ex 5,12És elszéledt a nép Egyiptom egész országában, hogy szedjenek töreket szalmának.
Ex 5,13A robotmesterek pedig sürgették őket, mondván: végezzétek el munkátokat, a minden napra kiszabott részt a maga napján, épúgy, mint mikor megvolt a szalma!
Ex 5,14És megbüntették Izráel fiainak felügyelőit, akiket Fáraó robottisztjei föléjük helyeztek, mondván: miért nem végeztétek el kiszabott részeteket a téglavetésben, mint tegnapelőtt és harmadnap, sem tegnap, sem ma?
Ex 5,15Erre elmentek Izráel fiainak felügyelői és felkiáltottak Fáraóhoz: Miért bánsz így szolgáiddal?
Ex 5,16Szalmát nem adnak szolgáidnak és – azt mondják – készítsetek téglákat és íme, a te szolgáid verést szenvednek, de a bűn a te népedé.
Ex 5,17És szólt Fáraó: Renyhék vagytok, renyhék, azért mondjátok, hadd menjünk és áldozzunk az Örökkévalónak.
Ex 5,18És most menjetek, dolgozzatok, szalmát nem kaptok s a téglák számát szolgáltassátok be!
Ex 5,19És Izráel fiainak felügyelői látták, hogy azok rossz helyzetbe kerültek, midőn mondták nekik: ne csökkentsétek tégláitok napi számát!
Ex 5,20Éstalálkoztak Mózessel és Áronnal, akik velük szemben állottak, midőn kiléptek Fáraótól.
Ex 5,21És szólottak hozzájuk: Tekintsen rátok az Örökkévaló és legyen bíró, amiért útálttá tettétek a mi páránkat is Fáraó előtt és szolgái előtt, kardot adván kezükbe, hogy legyilkoljanak minket.
Ex 5,22És visszatért Mózes az Örökkévaló színe elé és szólt: Uram, miért tettél rosszat ezzel a néppel, minek is küldöttél engem?
Ex 5,23Mert amióta elmentem Fáraóhoz, hogy beszéljek Nevedben, még rosszabbul bánt ezzel a néppel és Te nem mentetted meg a Te népedet.
Ex 6,1És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Most fogod látni, mit cselekszem Fáraóval, mert erős kar alatt el fogja bocsátani, erős kar alatt el fogja őket űzni országából!
