2. Noáh 6,9–11,32
Gen 6,10És nemzett Nóé három fiút: Sémet, Hámot és Jefetet.
Gen 6,11És a föld megromlott Isten előtt, megtelt a föld erőszakkal.
Gen 6,12Nézte Isten a földet, látta, hogy a föld megromlott, mert minden élő hús megrontotta az útját a földön.
Gen 6,13És szólott Isten Nóéhoz: „Minden élő testnek elérkezett a vége előttem, mert a föld tele van miattuk erőszakkal és azért elpusztítom őket a földdel együtt.
Gen 6,14Készíts magadnak bárkát góferfából, kamrákat készíts a bárkában és kend be szurokkal belülről és kívülről.
Gen 6,15És ekképpen készítsd azt: háromszáz könyök legyen a bárka hossza, ötven könyök a szélessége és harminc könyök a magassága.
Gen 6,16Világító ablakot csinálj a bárkára, felülről egy könyöknyire fejezd be, a bárka ajtaját pedig helyezd az oldalára; első, második és harmadik emeletet készíts.
Gen 6,17És én íme hozom az özönvizet a földre, hogy elpusztítsak az ég alól minden testet, amelyben élő lélek van; minden, ami a földön van, pusztuljon el.Gen 6,18Veled pedig szövetséget kötök: menj be a bárkába, te és fiaid, feleséged és fiaid feleségei veled együtt.
Gen 6,19És minden élőből, minden testből kettőt vigyél be a bárkába, hogy életben maradjanak veled együtt; hím és nőstény legyen.
Gen 6,20A madárból a maga faja szerint és a baromból a maga faja szerint, a föld minden csúszómászójából a maga faja szerint, valamennyiből egy-egy pár menjen be hozzád, hogy életben maradjanak.
Gen 6,21És te végy minden eledelből, ami enni való és vidd be magadhoz, hogy eleségül szolgáljon neked és nekik.”
Gen 6,22És úgy cselekedett Nóé, amint Isten megparancsolta neki, úgy cselekedett.
Gen 7,1És szólott az Örökkévaló Nóéhoz: „Menj be te és házad népe a bárkába, mert téged láttalak igaznak előttem ebben a nemzedékben.
Gen 7,2Minden tiszta baromból végy magadnak hetet-hetet, hímet és nőstényt, a nem tiszta baromból pedig egy párt, hímet és nőstényt.
Gen 7,3Az ég madaraiból is hetet-hetet, hímet és nőstényt, hogy megmaradjanak az egész föld színén.
Gen 7,4Mert hét nap múlva esőt hullatok a földre negyven nap és negyven éjjel és eltörlök a föld színéről minden élő lényt, amelyet alkottam.”
Gen 7,5És Nóé mindenben úgy cselekedett, amint Isten neki parancsolta.
Gen 7,6Nóé hatszáz éves volt, mikor az özönvíz volt a földön.
Gen 7,7És bement Nóé meg fiai és felesége és fiainak feleségei vele együtt a bárkába az özönvíz elől.
Gen 7,8A tiszta baromból és a nem tiszta baromból és a madarakból és mindabból, ami mozog a földön,
Gen 7,9kettő-kettő ment be Nóéhoz a bárkába, hím és nőstény, amint Isten megparancsolta Nóénak.
Gen 7,10És történt hét nap múlva, hogy megjött az özönvíz a földre.
Gen 7,11Nóé életének hatszázadik évében, a második hónap tizenhetedik napján, ugyanazon a napon meghasadtak a nagy mélység minden forrásai és az ég zsilipjei megnyíltak.
Gen 7,12És az eső negyven nap és negyven éjjel esett a földre.
Gen 7,13Ugyanaznap ment be Nóé és Sém, Hám és Jefet, Nóé fiai, valamint Nóé felesége és velük együtt fiainak három felesége a bárkába.
Gen 7,14Ők és minden vad faja szerint és minden barom a maga faja szerint és minden csúszó-mászó, amely csúszik a földön, a maga faja szerint; továbbá minden madár a maga faja szerint, minden repülő és minden szárnyas.
Gen 7,15És bementek Nóéhoz a bárkába, ketten-ketten, minden testből, amelyben élő lélek van.
Gen 7,16És akik bementek – hím és nőstény ment be minden testből, amint megparancsolta neki Isten; és az Örökkévaló bezárta őt.
Gen 7,17Az özönvíz negyven napig tartott a földön, felgyülekeztek a vizek és vitték a bárkát és ez felemelkedett a föld fölé.
Gen 7,18És elhatalmasodtak a vizek és igen felszaporodtak a földön és a bárka a víz színén járt.
Gen 7,19És a vizek felette nagyon elhatalmasodtak a földön, elborították mind a magas hegyeket, amelyek az ég alatt voltak.
Gen 7,20Tizenöt könyökkel nőttek még a vizek fölfelé és a hegyeket elborították.
Gen 7,21És kimúlt minden test, amely mozgott a földön, madár, barom, vad és mindaz, ami csúszik-mászik a földön és minden ember.
Gen 7,22Minden, aminek orrában élő lehelet volt, ami a szárazföldön volt, meghalt.
Gen 7,23És elpusztított minden élő lényt, amely a föld színén volt, embert, barmot, csúszó-mászót és az ég madarát. Mind elpusztult a földről, csak Nóé maradt meg és akik vele voltak a bárkában.
Gen 7,24És egyre hatalmasodtak a vizek a földön, százötven napig.
Gen 8,1Ekkor megemlékezett Isten Nóéról és minden vadról és minden baromról, amely vele volt a bárkában; és Isten szelet küldött a földre és lecsillapodtak a vizek.
Gen 8,2És bezárultak a mélység forrásai meg az ég zsilipjei, és megszűnt az eső az égből.
Gen 8,3És visszahúzódtak a vizek a földről folytonosan, és százötven nap múlva leapadtak a vizek.
Gen 8,4És a bárka megállt a hetedik hónap tizenhetedik napján az Ararát hegyein.
Gen 8,5És a vizek folyton apadtak a tizedik hónapig; a tizedikben, a hónap elsején, kilátszottak a hegyek csúcsai.
Gen 8,6És történt negyven nap múlva, hogy Nóé kinyitotta a bárka ablakát, amelyet csinált;
Gen 8,7és kiküldte a hollót; ez kiment, meg visszatért, míg fel nem száradtak a vizek a földről.
Gen 8,8És kiküldte a galambot maga mellől, hogy megnézze, vajjon leapadtak-e már a vizek a föld színéről.
Gen 8,9De a galamb nem talált nyugvóhelyet lába talpa számára, és visszatért hozzá a bárkába, mert víz volt az egész föld színén; kinyujtotta tehát kezét, megfogta és bevette magához a bárkába.
Gen 8,10Várt még másik hét napig és újra kiküldte a galambot a bárkából.
Gen 8,11Este felé visszatért hozzá a galamb, és íme szájában frissen tépett olajfalevél volt; így megtudta Nóé, hogy a vizek leapadtak a földről.
Gen 8,12És várt még másik hét napig és kiküldte a galambot, de most már nem tért többé vissza hozzá.
Gen 8,13És a hatszázegyedik év első hónapjának első napján felszikkadtak a vizek a földről; ekkor eltávolította Nóé a bárka födelét, kinézett és látta, hogy megszikkadt a föld színe.
Gen 8,14A második hónapban pedig, a hónap huszonhetedik napján száraz volt a föld.
Gen 8,15És szólt Isten Nóéhoz, mondván:
Gen 8,16„Menj ki a bárkából, te és feleséged, fiaid és fiaid feleségei veled együtt.
Gen 8,17Minden állatot, mely veled van, minden élő testet, madarat, barmot, minden csúszómászót, amely mozog a földön, vezess ki magaddal, hogy nyüzsögjenek a földön, és hogy szaporodjanak és sokasodjanak a földön”.
Gen 8,18És kiment Nóé meg fiai, és vele együtt felesége meg fiainak feleségei.
Gen 8,19Minden állat, minden csúszó-mászó és minden madár, minden ami mozog a földön, családjaik szerint kimentek a bárkából.
Gen 8,20Nóé ezután oltárt épített az Örökkévalónak és vett minden tiszta baromból és minden tiszta madárból és égő áldozatokat áldozott az oltáron.
Gen 8,21És az Örökkévaló megérezte a kedves illatot, és így szólott magában: „Nem fogom többé megátkozni a földet az ember miatt, mert gonosz az ember szívének hajlama ifjúságától fogva, és nem fogom többé megölni az élőket mind, amint cselekedtem.
Gen 8,22Amíg csak megmarad a föld, nem fog megszűnni vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nappal és éjjel.”
Gen 9,1És megáldotta Isten Nóét és fiait és szólt hozzájuk: „Szaporodjatok és sokasodjatok és töltsétek be a földet.
Gen 9,2Féljen és rettegjen tőletek a föld minden állata és az ég minden madara; minden ami mozog a földön és a tenger minden hala hatalmatokba adatott.
Gen 9,3Minden mozgó lény, amely él, tietek legyen eledelül; amint a zöld füvet nektek adtam mind.
Gen 9,4De a húst lelkével, a vérrel ne egyétek.
Gen 9,5Véreteket pedig, melyben életetek van, számon fogom kérni, számon kérem minden állattól és számon kérem minden embertől embertársának, az embernek lelkét.
Gen 9,6Aki ember vérét ontja, annak vére ember által ontassék, mert Isten saját képére alkotta az embert.
Gen 9,7Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok, nyüzsögjetek a földön és sokasodjatok rajta”.
Gen 9,8És szólott Isten Nóéhoz és vele együtt fiaihoz, mondván:
Gen 9,9„Íme én szövetséget kötök veletek és magzatotokkal, akik utánatok lesznek;
Gen 9,10valamint minden élő lénnyel, amely veletek van: a madarakkal, barmokkal és a föld minden vadjával, mely veletek van, a föld minden állatával, amely a bárkából kijött.
Gen 9,11Szövetséget kötök tehát veletek, hogy ne irtassék ki többé minden élő test vízözön által és hogy ne legyen többé vízözön, amely elpusztítja a földet”.
Gen 9,12És szólott Isten: „Ez a szövetség jele, amelyet megállapítok köztem és köztetek és minden veletek levő élőlény között örök időkre.
Gen 9,13Ívemet helyezem a felhőkre, hogy a szövetség jeléül szolgáljon köztem és a föld között.
Gen 9,14Megtörténik, hogy mikor felhővel borítom a földet, megjelenik az ív a felhőben,
Gen 9,15akkor megemlékezem szövetségemről, amely köztem és köztetek van, valamint minden testből való élő lény között, és nem lesz többé özönvíz, hogy elpusztítson minden élő lényt.
Gen 9,16Mikor az ív a felhőben lesz, rátekintek, hogy megemlékezzem az örök szövetségről Isten és minden testből való élő lény között, amely a földön van.”
Gen 9,17És szólott Isten Nóéhoz: „Ez a jele a szövetségnek, amelyet kötök, köztem és minden élőlény között, amely a földön van.”
Gen 9,18Nóé fiai pedig, akik a bárkából kijöttek, ezek voltak: Sém, Hám és Jefet, Hám pedig Kanaán atyja.
Gen 9,19Ezek hárman Nóé fiai és ezektől népesedett be az egész föld.
Gen 9,20Nóé pedig, a földmíves, szőlőt kezdett ültetni.
Gen 9,21Ivott a borból és megrészegedett és kitakaródzott a sátrában.
Gen 9,22Mikor Hám, Kanaán atyja meglátta atyja meztelenségét, megmondta künnlevő két testvérének.
Gen 9,23Ekkor Sém és Jefet vettek egy ruhát, rátették kettőjük vállára és hátrafelé menve betakarták atyjuk meztelenségét; arcuk pedig hátrafelé volt, úgyhogy nem látták atyjuk meztelenségét.
Gen 9,24Mikor Nóé mámorából felébredt és megtudta, mit tett vele legkisebb fia,
Gen 9,25így szólt:„Átkozott legyen Kanaán, szolgák szolgája legyen testvéreinél!”.
Gen 9,26És így szólott: „Áldott legyen az Örökkévaló, Sém Istene, és Kanaán az ő szolgájuk legyen.
Gen 9,27Terjessze ki Isten Jefet határát, s lakozzék Sém sátraiban és Kanaán az ő szolgájuk legyen” .
Gen 9,28Nóé élt az özönvíz után háromszázötven esztendeig.
Gen 9,29Nóé egész életkora pedig kilencszázötven esztendő volt, azután meghalt.
Gen 10,1És ezek a nemzetségei Nóé fiainak, Sémnek, Hámnak és Jefetnek; fiaik születtek az özönvíz után.
Gen 10,2Jefet fiai: Gómer, Mágóg, Mádaj, Jáván, Tubál, Mesek és Tirász.
Gen 10,3Gómer fiai: Askenaz, Rifat és Tógarma.
Gen 10,4Jáván fiai: Elisa, Tarsis, Kittim és Dódánim.
Gen 10,5Ezek közül váltak külön a népek szigetei, országaikban, kiki a maga nyelve, családja és népe szerint.
Gen 10,6Hám fiai: Kus, Micráim, Put és Kanaán.
Gen 10,7Kus fiai: Szeba, Havila, Szabta, Raema és Szabteka. És Raema fiai: Seba és Dedán.
Gen 10,8Kus nemzette Nimródot; ő kezdett hatalmassá lenni a földön.
Gen 10,9Ő hatalmas vadász volt az Örökkévaló előtt. Azért mondják: Olyan mint Nimród, a hatalmas vadász az Örökkévaló előtt.
Gen 10,10Birodalmának kezdete volt Bábel, Erek, Akkád és Kalné, Sineár országában.
Gen 10,11Ebből az országból ment Assurba és építette Ninivét és Rehóbót-Irt meg Kelaht,
Gen 10,12és Reszent Ninivé és Kelah között; ez nagy város.
Gen 10,13Micráim pedig nemzette Ludimot, Anámimot, Lehábimot és Naftuhimot,
Gen 10,14és Pátruszimot és Kaszluhimot, ahonnan származtak a filiszteusok, és Kaftórimot.
Gen 10,15Kanaán pedig nemzette Cidónt, elsőszülöttjét és Hétet,
Gen 10,16és a Jebuszit, az Emórit, a Girgásit,
Gen 10,17a Hivvit, az Arkit és a Szinit,
Gen 10,18az Arvádit, a Cemárit és a Hamátit; azután elszéledtek a Kanaáni családjai.
Gen 10,19És a Kanaáni határa volt Cidóntól Gerár felé Azzáig, Szodoma, Gomora, Adma és Cebójim felé Lesáig.
Gen 10,20Ezek Hám fiai családtagjaik szerint, nyelveik szerint, országaikban, népeikben.
Gen 10,21És Sémnek is születtek fiai; ő Éber minden fiainak atyja, Jefetnek bátyja.
Gen 10,22Sém fiai: Élám, Assur, Arpaksád, Lud és Arám.
Gen 10,23Arám fiai: Uc, Hul, Geter és Más.
Gen 10,24És Arpaksád nemzette Selahot és Selah nemzette Ébert.
Gen 10,25Ébernek pedig született két fia; az egyiknek neve Peleg, mert az ő napjaiban osztatott fel a föld, és testvérének neve Joktán.
Gen 10,26És Joktán nemzette Almódádot, Selefet, Hacármávetet és Jerahot;
Gen 10,27Hadórámot, Uzált és Diklát; Gen 10,28 Óbált, Abimáélt és Sebát;
Gen 10,29Ófirt, Havilát és Jóbábot; mindezek Joktán fiai voltak.
Gen 10,30És lakhelyük volt Mésától Szefár felé a Kelet hegyéig.
Gen 10,31Ezek Sém fiai családjaik szerint, nyelveik szerint, országaikban népeik szerint.
Gen 10,32Ezek Nóé fiainak családjai nemzetségeik szerint népeikkel, és ezek közül váltak külön a népek a földön az özönvíz után.
Gen 11,1És az egész földnek egy volt a nyelve és egyféle volt a beszéde.
Gen 11,2És történt, hogy amidőn keletről elvonultak, találtak egy síkságot Sineár országában és ott letelepedtek.
Gen 11,3És szóltak egymáshoz: „Nosza, vessünk vályogot és égessük téglává.” És a tégla szolgált nekik kő gyanánt, a gyanta pedig vakolatul.
Gen 11,4És így szóltak: „Nosza, építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek csúcsa az égig érjen, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földön” .
Gen 11,5És leszállott az Örökkévaló, hogy megtekintse a várost és a tornyot, amelyet az emberek fiai maguknak építettek.
Gen 11,6És szólott az Örökkévaló: „Íme egy nép ez és egy a nyelvük, ez pedig kezdete annak, amit művelnek, most már semmi sem lesz elérhetetlen előttük, amit alkotni szándékoznak.
Gen 11,7Nosza, szálljunk le és zavarjuk össze nyelvüket, hogy ne értsék meg egymás beszédét” .
Gen 11,8És elszélesztette őket az Örökkévaló onnan az egész föld színén és abbahagyták a város építését.
Gen 11,9Azért nevezték el Bábelnek, mert ott összezavarta az Örökkévaló az egész világ nyelvét és onnan elszélesztette őket az Örökkévaló az egész föld színén.
Gen 11,10Ezek Sém nemzetségei; Sém százéves volt, midőn nemzette Arpaksádot, két évvel az özönvíz után.
Gen 11,11És Sém élt, miután nemzette Arpaksádot, ötszáz évet és nemzett fiakat és leányokat.
Gen 11,12Arpaksád pedig élt harmincöt évet és nemzette Selahot.
Gen 11,13És élt Arpaksád, miután nemzette Selahot, négyszázhárom évet és nemzett fiakat és leányokat.
Gen 11,14És Selah élt harminc évet és nemzette Ébert.
Gen 11,15És Selah élt, miután nemzette Ébert, négyszázhárom évet és nemzett fiakat és leányokat.
Gen 11,16És éber élt harmincnégy évet és nemzette Peleget.
Gen 11,17És élt Éber, miután nemzette Peleget, négyszázharminc évet és nemzett fiakat meg leányokat.
Gen 11,18És Peleg élt harminc évet és nemzette Reut.
Gen 11,19És Peleg élt, miután nemzette Reut, kétszázkilenc évet és nemzett fiakat meg leányokat.
Gen 11,20És Reu élt harminckét évet és nemzette Szerugot.
Gen 11,21És Reu élt, miután nemzette Szerugot, kétszázhét évet és nemzett fiakat és leányokat.
Gen 11,22És Szerug élt harminc évet és nemzette Náhórt.
Gen 11,23És Szerug élt, miután nemzette Náhórt, kétszáz évet és nemzett fiakat meg leányokat.
Gen 11,24Náhór pedig élt huszonkilenc évet és nemzette Terahot.
Gen 11,25És Náhór élt, miután nemzette Terahot, száztizenkilenc évet és nemzett fiakat meg leányokat.
Gen 11,26Terah élt hetven évet és nemzette Ábrámot, Náhórt és Háránt.
Gen 11,27Ezek Terah nemzetségei: Terah nemzette Ábrámot, Náhórt és Háránt, és Hárán nemzette Lótot.
Gen 11,28Hárán meghalt atyja, Terah színe előtt, szülőföldjén, Ur-Kaszdimban.
Gen 11,29Ábrám és Náhór feleségeket vettek maguknak; Ábrám feleségének neve Száraj és Náhór feleségének neve Milka, Hárán leánya, aki atyja Milkának és atyja Jiszkának.
Gen 11,30És Száraj magtalan volt, nem volt neki gyermeke.
Gen 11,31És Terah vette fiát Ábrámot és unokáját Lótot, Hárán fiát és menyét Szárajt, fiának, Ábrámnak feleségét, és elment velük Ur-Kaszdimból, hogy Kanaán országába menjenek; és elérkeztek Háránig és ott letelepedtek.
Gen 11,32És Terah napjai voltak kétszázöt év és Terah meghalt Háránban.
