Szerdócz Ervin: „nagy dolog a béke, mert az egész világ a béke által működik”
„Íme,
én adom neki békeszövetségemet.” (Mózes 25.12.)
Bilám,
Midján varázsló prófétája, nem volt képes elátkozni zsidó népet. Tanácsot ad
Boloknak, Moab királyának: „A zsidók Istene gyűlöli a paráznaságot, tanácsot
adok neked… küldjél közéjük kéjnőket, lányaitok közül…” (Szánhedrin 106a)
Bileám
tanácsára a moabita és midjanita nők nem csak orgiákra veszik rá a zsidókat,
hanem a bálványimádásra is: „…a nép evett és leborult az ő isteneik előtt…” (Mózes
4. 21.2.)
Midrás, (Brésit rábá 6:5.) szerint, a korlátok nélküli szexuális kicsapongás és a
bálványimádás között ok-okozati kapcsolat van, ezért együtt jár a kettő:
„Mindenütt a világon, ahol megjelenik a paráznaság és bálványimádás, ott
pusztulás jön a világra és jókat, rosszakat egyaránt megöl…”.
Rási, a
középkori Tóra kommentátor, tanítja: „Amikor egy izraelitán úrrá lett a testi
vágy, arra kért egy midjanita nőt, hogy adja oda magát neki. A nő, erre
előhúzott egy Peor-bálványt kebléből, és azt mondta neki: „Borulj le ez előtt!”
Mi is
volt a Báál Peor? A Talmudból kiderül, hogy „A testi korlátok mindennemű
felrúgása, a testiség bálványozásának kultusza volt. Báál Peor szolgálata,
ugyanis úgy történik, hogy valaki „elereszti magát” előtte” (Szánhedrin 7/6)
„Történt
egyszer egy pogány asszonnyal, hogy nagyon megbetegedett. Azt a fogadalmat
tette, hogy ha felgyógyul, akkor a világ minden bálványa előtt tiszteletét
teszi. Fel is épült, és el is ment a földkerekség minden bálványához. Amikor a
Bál Peorhoz érkezett, megkérdezte papjait: Mivel szolgáljátok isteneteket? Mire
azt mondták neki: Spenótot kell enni, bort kell inni, és üríteni kell előtte
(Báál bálványszobra előtt), majd közösülni valakivel ugyanott! Így szólt erre
az asszony: Inkább legyen csak betegség az osztályrészem, mint hogy ilyen módon
szolgáljak isteneket…” (Szánhedrin 64a)
A Bál
Peor tehát a bálvány előtti ürítés, a parázna ocsmánykodás istene.
Erich
Fromm, humanista filozófus, szociálpszichológus (1900-1980) „A szeretet
művészete” című könyvében górcső alá veszi a „pikáns” témát. Szerinte a korai
bálványimádó szertartásokban a közösségi orgia, a szeretetre való vágy, a nemi
ösztön sajátságos megnyilvánulása, az Istentől való eltávolodás példaképe,
ősállapothoz való vágy kifejeződése. Az ösztön uralma a tudat önkontrolja
felett! Mindez
elfogadhatatlan a zsidó kultúrában.
Isten a
„saját képmására” teremtette az embert. A teremtés ősállapotában ember
egyszerre volt férfi és nő. „…Isten képére teremtette „őt” (egyes számban),
férfinak és nőnek teremtette öket” (többes számban) (Mózes 1. 1.27.)
Az
ember szexuális vágya az ősállapotra, a férfi-nő egységre való visszavágyás
kifejeződése. A zsidó vallásban a nemi élet nem egy megtűrt rossz, hanem
egészséges korlátok melletti öröm, s mint olyan a legemberibb aktus.
Értelem-érzelem egysége, mely önmérséklet hiányában romlott és ízléstelen
abúzussá válhat. A Bál Peor kultusz az elszabadult testiség, a fékek nélküli
szexualitás, és a félrecsúszott spiritualitás egyvelege.
Pinhász
Eleázár fia, – Áron főpap unokája, – saját kezdeményezésére kivégezte a Simon
törzs főnökét Zimrit, akit a midjanita Kozbi, (Cúr lánya), rávett a Báál Peori
kultusz „szolgálatára”.
„Buzgalommal
buzgólkodott” – olvassuk Pinhászról, aki felismerte, hogy adott helyzetben
nincs más lehetőség béketeremtésére, mint a „buzgólkodás”, ezért „béke
szövetséget” kapott jutalmul Istentől.
Felvetődik
a kérdés: hogyan értelmezhető az önbíráskodásként elkövetett emberölés
jutalmául kapott „béke szövetség” Pinchasz tettével a vallási félrelépést
torolta meg.
Chatam
Szofer néven ismert Mose Schreiber híres pozsonyi rabbi (1762-1839) mondta:
„Fellépésével Pinhász érdemekhez juttatta népét.” Misna írja: „Aki érdemekhez
juttatja a többséget, az meg van védve, attól, hogy (nagy) bűnbe essék.” Mondta
Isten: „Ne aggódjatok Pinhász tette miatt! Elkövette a gyilkosságot, de ezzel
engesztelést szerezett számotokra. Ezért íme, adom neki a békeszövetségem, mivel
békét közvetített köztem és Izrael között”
Ha a
zsidó jogrendszer nem ismeri el az önbíráskodást, Pinhász hogyan kapott
jutalmat cselekedetéért? Nem kapott felhatalmazást Mózestól vagy Árontól,
tettét nem előzte meg többségi döntés.
A
választ fogadjuk el Maimonidésztől (Rabbi Mose ben Maimon 1138-1204) a
legnagyobb zsidó filozófustól! Misne Torá című művében, a tiltott nemi
kapcsolatok fejezetben (M.T.12:4-5.) olvassuk: „Ha valaki nyilvánosan
paráználkodik tíz felnőtt zsidó férfi előtt, és ha a buzgók tetten érik, és
tettük közben végeznek vele, tettük jónak és áldásosnak tekinthető.
Pinhász
a nemi aktus közben végzett a két parázna Báál Peori kultuszt gyakorlóval.
Tette csak in flagranti tettenérésként fogadható el „buzgóságnak”. Ha viszont
egy „buzgó” erre engedélyt kérne a Bíróságtól, akkor ezt nem engedélyezik neki,
még az aktus alatt „bíráskodna”
Pinchász
esete, a tipikus vallási buzgóság esete, amelyet nem lehet engedélyezni, de
bizonyos esetekben, még Isten haragját is lecsillapíthatja. Nem tanácsolható az
ilyesmi, de ha valaki mégis megteszi kellő pillanatban, és csakis a kellő
pillanatban, hiszen, ha később teszi, akkor halálbüntetést is kaphat érte,
akkor áldásosnak nevezhető tette.
„Azt
mondta az Örökkévaló: Pichász megérdemli, hogy megkapja jutalmát”. Ezért áll
így: Íme, adom neki békeszövetségemet! Hiszen, nagy dolog a béke, mert az egész
világ a béke által működik, és a Tóra egésze is a béke…”. (Midrás Bámidbár
rábbá 21.)
Pinhász
tette mégsem maradhatott büntetlen!
A Talmud három büntetést helyezett
kilátásba: eltávolították tisztségéből, gyermektelenül távozott az élők
sorából, és kígyómarás által halt meg.
