Nyíregyházi Sófár: A fiatalságot a jövőnk érdekében tanítsuk a múltra!
A Nyíregyházi Zsidó Hitközség Sófár című lapjának friss számában a helyi mártír-megemlékezésről, a 98 évesen elhunyt Klein Éva búcsúztatásáról, a Lily Ebert–Dov Foreman szerzőpáros Lily fogadalma című könyvéről, egy elfeledett nagykállói költőről, Bús Ilonáról, és még sok más tanulságos történetről olvashatnak.
A friss Sófár címoldala a mártírokra való emlékezésről szól: mint írják, a június 12-én tartott városi megemlékezésen Tóth Nóra, a Zrínyi gimnázium tanulója szavalta el Nemes Nagy Ágnes tragikus hangulatú, Az alvóhoz című versét, majd Nógrádi Gergely főkántor előadásában – Teszter Nelli zongoraművész kíséretével – csendült fel a „Szól a kakas már” reményt adó dallama.
A megemlékezésen dr. Ulrich Attila nyíregyházi alpolgármester beszédében arra emlékeztetett: a történelem jellemzően politikai, faji és vallási alapú háborúk, pusztítások ismétlődése, melyek között békés időszakok váltakoztak. Sajnos a zsidóság elleni megbélyegzés jogi alapjai már a 18-19. században megfigyelhetők voltak Európában, hazánkban ez a folyamat a 20. század „20-as éveitől következett be. Az alpolgármester azt mondta: a fiatal nemzedéket a jövőnk érdekében kell tanítani a múltra.
A Sófár cikke szerint hasonló gondolatokat fogalmazott meg dr. Kurucz Ákos, a nyíregyházi közösség rabbija, aki beszédében vázolta az antiszemitizmus azon stációit, amelyek az emancipálódott, izraelita vallású magyar zsidóságot előbb kirekesztették a magyar nemzetből, ezt követően elkülönítették a nemzettől fizikailag, végül a gyilkosok kezére adták. A rabbi háláját fejezte ki azon kevesek iránt, akik emberek maradtak az embertelenségben, s kegyelettel emlékezett az áldozatokról.
A Kótaji úti temetőben rendezett gyászszertartást Färber György hitközségi elnök nyitotta meg, s emlékező beszédet mondott Szalay-Bobrovniczky Vince helyettes államtitkár. A politikus Fahidi Éva holokauszttúlélő azon gondolatára utalt, miszerint az Auschwitzot megjárt embernek két élete van: az Auschwitz előtti, majd utáni, s éljen bármeddig, a történteket egész életében lelkében hordozza.
Soha többé nem engedünk a gyűlöletnek – hangsúlyozta Szalay-Bobrovniczky Vince –, hiszen az antiszemitizmus jelen van napjainkban sokféle formában. Mint mondta: példamutató az ukrajnai háború menekültjeinek a zsidó közösségek részéről is megnyilvánult példamutató segítségnyújtása.
A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Nagykálló zsidó hírességeit tekintve a sort kétségtelenül Taub Eizik Izsák csodarabbi nyitja, majd folytatja a tudományos élet terén Korányi (született Kornfeld) Frigyes belgyógyász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, és a képzőművészetben a magyar Chagallként emlegetett Ámos Imre festőművész. A felsorolásunk bővülhet egy újabb névvel: Bús Ilona költőnővel – írja Orbán Eszter a Sófár 6. oldalán közölt, Egy elfeledett nagykállói költőnő: Bús Ilona című cikkében.
Mint a cikkben olvasható: a költőnő Liszer Ilona néven született 1901-benNagykállóban, később felvett, költői neve lett a Bús Ilona. Okleveles tanítónő lett, mégis költőként vonult be a közéletbe, fővárosi lapok jelentették meg szabadformájú, mély érzésű verseit. Első kötete Most indulok címmel látott napvilágot 1923-ban, melynek fő témája az ifjúkori várakozás volt. 1927-ben újabb verseskötete jelenik meg Napharang címmel, nem kis meglepetést szerezve ezzel olvasóközönsége számára. Az eddigi finom hangvételt ugyanis lassan felváltják az erőteljesebb hangulatú szavak, s mint aki eddig csak próbálta bontogatniszárnyait, most szabadon szeli át az eget, ahol szenvedélyes érzelmeit visszafogottság nélkül tükrözik sorai. Töprengőbbek, merengőbbek lesznek a versei, melyeknek formája is megváltozik: kötetlenebb lesz.
Hosszú hallgatást követően 1942-ből származik a híradás arról, hogy az előző évben megjelent Tükör című verseskötete. A cím egyben a kötet célját is felfedi: tükörképet kíván adni az asszonyi lélek egyik legszebb szakaszáról, az anyaságról.
Ez az 1942-es tudósítás az utolsó híradás róla. Ezután néma csend következett. Majd a felejtés… Ilona testvérei, Paula, Eszter és Laura mindhárman a vészkorszak áldozatai lettek.
– Egy 2020-as forrásból azonban arról értesülünk, hogy Bús (Liszer) Ilona, valamint férje, dr. Bak Lóránt és fiuk, dr. Bak János túlélték a pusztító borzalmat. Bak János később a CEU középkori történelem emeritus professzora lett, édesanyjáról pedig megmaradt nekünk örökségül egy fiatal nagykállói zsidó lány képe, aki verseivel, őszinte szavaival, lelke tisztaságával és finomságával hagyott nyomot maga után – zárul Orbán Eszter írása.
