A kétségbeesésről: a szorongás áldása – Jó szombatot!
Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma este 20 óra 09 perckor köszönt be, a királynő holnap délután 21 óra 38 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a héten a Behukotáj (Mózes 3. 26:3–27:34.) olvassuk fel zsinagógákban.
A Szombat nem a kifelé, hanem a befelé figyelés ideje, több mint 24 órán keresztül, egy napnál kicsit hosszabb ideig, hogy „kerítést építsünk a Tórának”, megóvjuk, hogy a szombat szelleme minél tovább maradjon velünk.
A Tóra harmadik
könyvének utolsó hetiszakasza arról beszél, mi történik velünk, ha eltérünk
saját belső törvényeink útjától, ha elveszítjük mindig ideiglenes és átmeneti
időbeli otthonunkat.
Az Örökkévaló
békét ígér Izraelnek itt, a harmadik könyv zárlatában, ha megtartja a törvényt,
amelyet a Szinájon önként magára vett, illetve azt is elmondja, hogy mi fog
történni, ha magunk mögött hagyjuk.
Az ijesztő,
fokozásos felsorolás elején az áll, a hagyomány egy része legalábbis így
magyarázza, hogy rémületet fogok Rád küldeni, hirtelen, elementáris
kétségbeesést, még azelőtt, hogy a külvilágban bármi rossz történne. Tárgy
nélküli félelmet, vagyis szorongást. Annak homályos tudatát, hogy eltévedtél a
saját életedben. Ez az első és legnagyobb büntetés, ez a dezorientáltság,
jelentésvesztés, amelyből az összes többi már szinte magától következik.
Alighanem
egyikünknek sem világítják be földi életútját az ég csillagai eleve, ahogyan
Lukács György remélte híres fiatalkori műve, A regény elmélete nyitósorában.
Képességeket, lehetőségeket kapunk és, ahogy az Atyák tanításában áll,
mindenkinek eljön egyszer a maga órája, alighanem többször is. Sok lehetőségünk
van önmagunkká lenni, de ez nem jelenti azt, hogy bármi megteszi, hogy rosszul
választani nem is lehet. Aki pedig nem a szólítást követi, nem azzal
foglalkozik, amiről felismerhette vagy felismerhette volna, hogy az ő dolga,
mindvégig érezni fogja ezt a homályos szorongást, amelynek éppen ennyi a
tartalma: nem hiszek az életemben, nem az enyém. És, ahogy telnek az évek, ez a
felismerés egyre kevésbé lesz elviselhető.
És ez a szorongás
vagy kétségbeesés, ahogy a protestáns Sören Kierkegaard nevezi, esély, esély a
visszatalálásra, áldás, mindent összevéve. És éppen ez a lényege ennek a
hetiszakasznak is. Minden újabb bajra figyelmeztetve elmondja a Tóra, hogy
mindez akkor következik csak be, ha még mindig nem hallgattok a szavamra. A
tsuvá, a megtérés, a megfordulás esélye mindig fennáll, ha mindig egyre
nehezebb is. Újra és újra, a makacs meg nem térés minden fázisa után szól a
hang: ha még most sem hallgattok a hangomra, akkor. A szorongás, a kétségbeesés
visszahív bennünket a Tóra szerint az igazi életünkbe. Tulajdonképpen az
Örökkévaló kemény ajándéka számunkra.
A szombati jókedv
tetőfokán, éppen a dal felénél a szombatköszöntő ének, a Lehá Dodi is azt kéri
tőlünk: ébredjetek. A szombat nem a leengedés napja, hanem a mély, nyugodt,
kocentrált befelé figyelés ideje. A hívás pedig szól, végig, a legutolsó
percig.
Békés és nyugodt
szombatot kívánunk!
