A vérből születő élet: a menstruáció megszentelése és a Tóra – Jó szombatot!
Kedves olvasóink,
hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma délután 18 óra 55 perckor köszönt be,
a királynő holnap este 20 óra 01 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt
honlapunk, Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a héten
a Tázriá (Mózes 3. 12:1–13:59.) hetiszakaszt olvassuk Mózes harmadik könyvéből.
A Szombat nem a
kifelé, hanem a befelé figyelés ideje, több mint 24 órán keresztül, egy napnál
kicsit hosszabb ideig, hogy „kerítést építsünk a Tórának”, megóvjuk, hogy a
szombat szelleme minél tovább maradjon velünk. Mindenkinek jó szombatot
kívánunk.
A rituális fürdő
az újjászületés helyszíne – különösen az élet továbbadóinak, a nőknek.
Az anyák
megtisztulási periódusának misztikumáról úgy beszél a Tóra, mintha ma tenné,
mai kérdéseinkre felel, a nők én-idejéről, a testi szerelem intimitásáról, a
szülés utáni depresszióról, élet és halál körforgásáról néhány talányos sorban,
amelyeket eljött az idő megértenünk.
A legelső sorokból
arról értesülünk a hetiszakaszban, hogy a szülő nők hét napig tisztátalanok, ha
fiút, tizennégy napig, ha lányt szültek. Mi értelme ennek a rendelkezésnek, mi
volna az életadásban tisztátalan, és ha már így van, akkor végképp nem érthető,
mi indokolja a különbséget.
A rabbik részben
ebből a hetiszakaszból vezetik le a rituális fürdő, a mikve intézményét, azt,
hogy a nők időről-időre elmerüljenek benne.
A mikve tulajdonképpen a születés
tapasztalatának, a magzatvíz biztonságának átmeneti újraélése, belemenni és
kijönni újra, kapcsolódás a nőknek, akik életet adnak, saját születésükhöz,
újjászületési rituálé: vagy egyszeri, mint azoknál a nőknél és férfiaknál, akik
betérnek zsidónak, új emberré lesznek, vagy az élettörténet fordulópontjaihoz,
az életen belüli újjszületésekhez kötődik, mint a házasságkötés előtti merülés,
vagy a termékenység biológiai ciklusaihoz, mint a menstruációk utáni mikve havi
rendszerességű, megerősítő újjászületése.
A teremtés maga is
vízben fogant, a kezdetén az Örökkévaló szelleme lebegett a vizek felett, a
születés és a rituális újjászületé.
A Teremtés
története, a vizek összegyűjtése és a mikve, a víz és a teremtés, Isten
szelleme lebegett a vizek felett, a mikve nem csak személyes újjászületés, de a
kozmikus teremtés megismétlése is azoknak, akik folytathatják, akik szülhetnek.
A mikve esély a
múlt újraélésére, esély rá, hogy elnyugodjon bennünk hullámverése.
Jó, legyen. De
akkor is miért „tisztátalan”, aki szül és miért tisztátalan kétszer annyi
időre, ha lánya születik? A Zsidó Múzeum hírlevele szerint: „Az életadás,
nemhogy a távoli, ókori keleten, a héber Biblia születésének idején, de még az
aránylag közeli múltban is halálos veszély volt az anyára nézve és a gyerekre
nézve is, az ősanyák talán legvonzóbbika, Ráhel Benjámin születésekor halt meg.
A születés a halál közelében zajlik, véres és fájdalmas folyamat. Másfelől az
édesanyából eltávozik a kettős élet, újra egyetlen élet, a magáé, lakik benne a
szülés után, immár nem az „élet fája”, hanem gondozó, ha a szimbiózis nem is
múlik el még viszonylag sokáig. Harmadrészt, aki megszületik, belép és halál
körforgásának ciklusába, „ki születik, az halálra küldetik a napvilágra és a
sírban szendereg”, – írja Vörösmarty Mihály hangján a keresztény hagyományt
részben a zsidó vallás belátásainak visszakapcsolása révén elmélyíteni remélő
Borbély Szilárd. A nők örökítik tovább az életet és vele a halált mindannyiunk
számára. „Aki lányt szül, arra mindez, az élet végső belátásai kétszeresen is
vonatkoznak.”
Vannak, akik
szerint az elkülönülés, az érintés tilalma a házasfelek között a menstruációs
ciklus idején sértő és érzéketlen a nőkkel szemben, a házastársak közötti
intimitás átmeneti felszámolása a nők „tisztátalanságának” idejére. Megint
mások női „énidőként” fogják fel, az érinthetetlen magány időzónájaként, amikor
a nők csak önmagukéi, tudnak kizárólag önmagukkal törődni.
Van, aki úgy véli,
játéknak is tekinthető az intimitás fokozására, átmeneti önmegtartóztatás és
vágykeltés, a kapcsolati rutinok megtörése, amely megtanít minden hónapban újra
egymásba szeretni szerencsés párokat.
A zsidó
életmód-előírások, ha jól csináljuk őket, nem a szentséget laposítják rutinná,
hanem a rutint szentelik meg újra és újra.
Békés szombatot kívánunk!
