„Bort részegítő italt ne igyál” – Szerdócz Ervin rabbi a Smini hetiszakaszról
A Smini hetiszakasz szövege szerint Áron két idősebb
fia, Nádáv és Ávihu, „idegen tüzet” vittek a Bizonyosság Sátrába, „amit az Ö-való
nem parancsolt nekik”. A két férfi meghal az Ö-való színe előtt. A történtek után
a kohaniták, (papok), nem fogyaszthattak bort vagy alkoholt szentélyi szolgálatuk
előtt. Ebből bölcseink, – többek között, – azt a következtetést vonták le, hogy
haláluk oka az volt, hogy bort vagy alkoholt ittak szolgálatuk előtt.
„És Áron hallgatott.” (M.3. 10/3.) Áron az apa némán, lesújtva állt
két fia tragikus halála láttán.
Áron uralkodva érzelmein, hallgatott. Fájlalta, hogy Is-ten a bor és részegítő italok fogyasztásáról szóló tilalmat vele közölte, de a bekövetkezett tragédia után. (M.3. 10/9.)
Büchler Zsigmond az albertirsai rabbi megható magyarázatot tanít Áron szenvedésére: „Aki a világtengereknek kimérte határait, úgy hogy a világot elnyeléssel fenyegető hullámok a part futó homokján megtörnek, kimérte a szenvedés határait is, hogy azok javunkat célozhatják. Hiszen bölcseink is mondták: A szenvedések a szeretet követei, javulásunk céljából” (Céne Réne 351. old.)
Mose Schreiber (Chatam Szofer 1762-1839) híres pozsonyi rabbi vitába szállt azokkal, akik a mértékkel történő alkoholfogyasztást elitélik. Szombat és Ünnepnapok megszentelésekor is bort iszunk, amire áldást mondunk. Áron, fiai tragikus halála felett érzet fájdalmát magyarázva, írja: „normális körülmények között a bornál semmi nem segít jobban, hogy a gyászoló vigaszt találjon.” Áronnak viszont tilos volt borral vigasztalódni, mert nem tudta volna elvégezni szolgálatát.
Mi a baj a borívással? Salamon király a bor gyógyító erejéről ír: „Adjatok alkoholt a bujdosónak és bort az elkeseredett lélekűeknek”. (Mislé 31:6)
Talmud Eruvin 65a megerősít a fentieket, megállapítva, hogy a bor elsődleges célja: vigaszt szerezni a gyászolóknak.
Hátám Szofer alternatívát kínált a bor fogyasztásának „jótékony” hatására „Egyetlen öröm sem képes megközelíteni a Tóra tanulásából és tanításból fakadó puszta örömöt. Dávid, a zsoltárköltő király szerint, „az Ö-való rendeletei felvidítják a szívet” (19. Zsoltár/9.) Vagyis a szakrális tevékenységnek számító Tóra tanulás és tanítás feletti öröm, olyan, vagy legalább is megközelíti a profán borívás vidámságát!
Bachja rabbi szerint a bor vagy alkoholivás három következménnyel jár: álmosság, kevélység, és megzavarja a tiszta elmét.
„Bort, és részegítő italt ne igyál… midőn bementek a találkozás sátrába” (u.o.10/9).
Miért is nem ihat bort? „…. nehogy a bor kábulatában elaludjon, hiszen a szentélyben nem szabad aludni.” Mellesleg megvolt annak a veszélye, hogy felébredve borgőzös álmából, azt mondaná kevélységében: „Valóban az Ö-való van ezen a helyen és én nem tudtam?” (M.1. 28/16.)
Tehát a borívás további következménye, hogy nem tud különbséget tenni szent és profán között.
Szimha Bunim
pszyshai rabbi (1767-1827) kérdezte: mi a gond a mérsékelt alkoholos befolyásosságban
végzett szolgálattal? Hiszen „a kohén köteles volt emelkedett lélekkel és örömmel
végezni szent szolgálatát”… Miért is tiltja a Tóra a papok belépését a
Szentélybe, miután bort fogyasztottak? Hiszen ellent mond annak, hogy: „Bor
vidítja az ember szívét”. (104. Zsolt.15)
A Tóra
különbséget tesz a külső hatásra kiváltott, illetve a belső öröm között: „Az Ö-való
cselekedetei egyenesek, vidítják a szívet” (Zsoltárok 19:9).
Nem kell hát
külső „segítséget” (bort, pálinkát) igénybe venni „szívük vidámmá tételéhez… (Sicc)
Vannak helyzetek, amikor elfogadott szokás bort vagy más alkoholos italt inni az embernek.
Ezek: Esküvő, új ház felavatása, hálaadó örömkor, amikor egy ember felépül súlyos betegségből, Brit-mila
ünnepségen, Kidus és szombatot búcsúztató havdalánál, Purimkor, illetve egy
talmudi traktátus befejezésekor.
A berdicsevi Lévi Jichák rabbi megpillantott az utcán egy embert, aki annyira sietett, hogy nem nézett se jobbra, se balra. – Hova rohansz ennyire barátom? – kérdezte tőle. – Megyek egy házba, ahol örömünnepet tartanak. Oda sietek, hogy pálinkát igyak társaimmal, „Le Chájm”-ot („életre”) mondjak az ünnepelt egészségére! És honnan tudod – kérdezősködött tovább a rabbi –, hogy a „Chájim” (élet) előtted szalad és neked űldöznöd kell? Talán éppen mögötted van, és ha találkozni akarsz vele, nem kell egyebet tenned, mint, hogy megállsz és bevárod…, de te menekülsz előle.
„Bizony, csalóka a bor! Nagyhangúvá lesz férfi (és asszony), nem nyughatik. Szélesre tátja torkát, mint a sír,… telhetetlen, mint a halál.” (Hab. 2/5.)
