100 „életke” – megjegyzés az OMIKE Művészakció szereplőit bemutató sorozathoz
Két évvel ezelőtt, 2020. február 19-én indult el az 1939 és 1944 között tevékenykedő OMIKE Művészakció művészeit bemutató sorozat. Az első a sorban Beregi Oszkár, a két világháború közötti korszak egyik leghíresebb színművésze volt és most jutott el a sorozat a 100. részhez. Ez idő alatt nem is száz, de 110 művész „szereplésére” került sor.
A válogatásban egyaránt találhatók színészek, énekesek, zenészek, táncművészek, festők és szobrászok. Tehát az a sokféle művész, aki fellépett a Goldmark-terem színpadán, a Hollán Ernő utcai hangversenypódiumon, vagy bemutatkozott a Zsidó Múzeum kiállításán. A válogatásban csupán az volt a szempont, hogy fontosabb adatok és egy-két fotó megtalálható legyen az adott művész élete és pályája fordulópontjairól.
Az OMIKE Művészakcióban működésének négy és fél éve alatt 600-nál több művész vett részt. A szabályok szerint kizárólag csak olyanok kaptak ott lehetőséget, akik okmányaik szerint izraeliták voltak, tehát a kitértek, az 1939-es törvény szerinti zsidó származásúak sem. (Bár ennek a szabálynak teljes betartásában kételkedem.) Voltak, aki egyetlenegyszer léptek színpadra, vagy egyetlen alkotásuk volt fellelhető a megrendezett hat képzőművészeti kiállítás valamelyikén. És voltak olyanok, aki nagyon sokszor kaptak lehetőséget szerepelni, vagy akár mind a hat kiállításon voltak alkotásaik. (Az összes művész neve és valamicske adat róla megtalálható a www.omike.hu oldalon.)
Szándékom szerint a 110 „életke” nem szigorúan, a lexikonokhoz hasonló elvárással készült. Inkább használtam a korabeli napilapok, folyóiratok cikkeit, hellyel-közzel azokat be is idézve. Néhányuk sorsáról nincs ismeretem. A 110 megismerhető életű művész közül huszonnégy volt a holokauszt áldozata, huszan 1945 után (esetleg 1956 után) bizonyíthatóan külföldön folytatták pályafutásukat. Mind a két szám nagyon magas és tükrözi a magyar kultúra pótolhatatlan veszteségét még akkor is, ha a válogatás nem tekinthető reprezentatívnak.
Néhány esetben jelentős segítséget kaptam egyes művészek leszármazottairól, sorsuk kutatójától, vagy valamilyen ismerősüktől. Ezt ismételten köszönöm. Nagyon köszönöm továbbá mindazoknak a kitartását, akik eddig velem tartottak e hosszú utazás során és jelezték, hogy van értelme annak, amit csinálok.
Ez utóbbi, növekvő számú értékes jelzés arra buzdít, hogy folytassam. Velem tartanak?
Harsányi László
