A művészet felugrik hozzánk: Pop-up Múzeum Tel-Avivban
Egy bontásra ítélt Tel-avivi ház 24 lakásába fiatal alkotók költöztek, de nem azért, hogy ott berendezkedjenek hanem azért, hogy a ház helyiségeit műtárgyakká alakítsák, egy tiszavirág életű, mindössze tíz napig nyitva tartó múzeummá. Aztán minden eltűnik majd a művek is és a ház is. Silló Sándor írása.
A pop-art eredetileg az ötvenes évek Amerikájában született és ironikus reakció volt a fogyasztói társadalomra. Egy kicsit mosolyogtunk, a konzumálás pedig azóta is köszöni jól van. Sosem volt még ilyen pompásan. A pop-művészet mai változata agresszívebben lép elénk, de az irónia maradt.
A múzeumépületek csendje helyett az utca zajában tenyészik.
Graffitik, ordítanak ránk a falakról, és most – pop-up! – felugranak a lakásainkba is, átrendezik, átfestik, szétdúlják, lázálmokkal, torz tréfákkal, tarka víziókkal, dekoratív szeméttel zsúfolják tele.
Pedig lakhelyünk szentsége felértékelődött a covid alatt.
Szakrálisak lettek a járvány tárgyai, maszkokkal, tisztitószerekkel, játékokkal, a csomagküldők göngyölegéivel, szobanövényekkel zsúfolódtunk össze, és a monitorjainkba költözött a külvilág. Ugyanúgy konzumáltunk, kommunikáltunk, mint előtte, de most, ha akartunk volna sem tehettük volna máshogy.
Soha nem éreztük még a lakótereinket ennyire szűknek.
A fantáziának pompás terep volt ez a ránk zárt néhány köbméter, néhány hónap. Abszurd lett a magától értetődő, vízió lett a valóság.
A Pop-up Múzeum Tel-Aviv három koncepciója éppen erre épült.
Adott egy tipikus izraeli, városi épület, Tel-Avivban: két lépcsőház, négy emelet, 24 lakás, és adott a projektre jelentkező 150 művész. Elosztották a kiürített épület helyiségeit és innentől beköltözött a lakásokba a pop művészet gesztusvilága, amit most a covid-korszak ihletett, indukált. Maguk a szobák, konyhák, folyosók mellékhelységek váltak műalkotássá.
A kiállítást több ezer ember tekintette meg.
Bent sétáltunk az installációkká változott beton kockákban, amelyek nemrég még családok otthonai voltak. Ismerős tárgyak és meglepőek köszöntek ránk. Étkészleteink a plafonon sorakoztak, halak úsztak keresztül a falakon, fák ága törte át a szekrényeket, a WC-tartály egy meztelen szív és zoom meeting az Utolsó Vacsora.
Harsány monokróm és rikító tarkaság, mosolygós derű és riasztó vigyor, pátosz és blaszfémia, személyes tereink rendje és káosza.
Butáskodás és filozófia.
Az épületet a Rothstein Group – Tel-Aviv egyik vezető városmegújításra szakosodott vállalkozása ajánlotta fel, a tíz napig nyitva tartó kiállítás céljaira.
Az épületet ezek után szerkezetig szétverik majd, hogy a város újjáépítési támogatásával, lakói egy korszerűbb épületbe térhessenek vissza.
A művek pedig eltűnnek majd a semmibe, a felugró szorongással és iróniával együtt, ami létrehozta őket.
