Svájci művészek kiállítása nyílt a somorjai zsinagógában
Történetek címmel négy svájci képzőművész – Liliane Csuka, Maria Eitle-Vozar, Paolo Rossi és Margrit Schärli – közös kiállítása nyílt meg szombaton a somorjai zsinagógában, az At Home Galleryben.
A galériában már többször önállóan kiállított Liliane Csuka három képzőművész pályatársát kérte fel a mostani közös tárlatra – írta az Új Szó pénteki számában.
A kassai származású Maria Eitle-Vozar, valamint Paolo Rossi és Margrit Schärli tavaly „előlátogatáson” járt Somorján, hogy megismerkedjenek a zsinagógával, ihletet merítsen a helyből, a környezetből, és megtalálja a közös nevezőt, amely valamennyiük alkotását összefogja. Amint az a kiállítás koncepciójának összefoglalójában olvasható, látogatásuk során szembesültek a zsinagóga fájdalmas múltjával, másrészt azzal az élénk kulturális élettel, amely annak köszönhető, hogy a vallási építmény másfél évtizede magángalériaként működik.
Paolo Rossit ottjártakor az apró kerek Duna-kavicsok ihlették meg, amelyeket a víz hoz, sodor magával, és valamiképpen szintén a történelmet, a múló időt jelképezik. A művész ezekből a kavicsokból alkotta meg a maga betűit és szavait, amelyek a múltról mesélnek, és e kavicsokból olyan szófolyamot készített, amely a közelben kanyargó folyót – a több országot átszelő, különböző nemzeteket és kultúrákat összekötő Dunát – is jelképezi.
Margrit Schärli egy hosszú, mintegy 200 méteres papírgyöngyfüzért készített, ennek darabjait merített papírból házilag készített félgömbökből fűzte össze, csaknem öt évnyi munkával. Nyersanyagként újságokat, magánleveleket, skiccfüzeteket és irodapapírt használt fel. A hosszú lánc – a papírgyöngyökön itt-ott felsejlő betűkkel – azokat az eseményeket jelképezheti, amelyek a zsinagógában történtek, a múlttól egészen napjainkig, illetve minden egyes félgömb egy-egy embert is szimbolizál, akinek valamilyen módon köze volt vagy van a zsinagógához.
| A Somorjai zsinagóga
1912-ben épült a somorjai zsinagóga. Az új imaház építése során a zsidó hitközség nem csupán a romantikus építészet jegyeit és formáit használta fel, hanem a Közel-Kelet motívumait is. A zsinagóga ablakait színes üveggel díszítették. Belső terét az akkori korra jellemző, többféle stílusjegyet felhasználva tervezték meg. A karzattal, ahol a nők foglaltak helyet, a belső teret két szintre osztották. A zsinagóga a holocaust ideje óta gyakorlatilag kihasználatlan volt, mivel két-három család kivételével Somorjáról valamennyi izraelitát elhurcolták. 1996-tól végre új korszak kezdődött a zsinagóga épületének kihasználásában. Az At Home Gallery-nak köszönhetően belső tere ma képzőművészeti alkotások bemutatására, valamint koncertteremként is szolgál. |
