A nagy európai pártok kizárják a szélsőjobbot
Blahó Miklós, Brüsszel / Forrás: Népszabadság
Néppártiak, szocialisták és liberálisok már megkezdték az osztozkodást
A parlamenti befolyását megtartó jobboldali Európai Néppárt kizárja az együttműködést a törvényhozásba bejutó szélsőjobbal, s inkább együttműködést sürget a szocialistákkal és a liberálisokkal. A szocialisták csalódottak, mert a vártnál rosszabbul szerepeltek, a liberálisok viszont királycsináló szerepet vállalnának a fontos posztok elosztásakor.
Bár az erőviszonyokban drámai elmozdulás nem ment végbe a vasárnap zárult európai parlamenti választások nyomán, az eredmények mégis nagy felzúdulást keltettek, s megkezdődött a magyarázkodás, a helyezkedés, az egyezkedés. Ki legyen a Parlament, s ki a Bizottság elnöke? Hétfőn délelőtt már erről beszéltek a nagy pártok vezetői, miközben az elemzők még azzal foglalkoztak, vajon milyen hatást gyakorolhat az EP munkájára a szélsőséges, elsősorban szélsőjobboldali pártok bejutása a törvényhozásba.
Sokan ugyan nem lesznek, s kérdéses, találnak-e közös nevezőt, képesek-e frakciót alakítani magyarok (Jobbik), szlovákok (Nemzeti Párt), britek (Nemzeti Párt), hollandok (Szabadságért), franciák (Nemzeti Front), osztrákok (FPÖ-BZÖ). Az új parlamentben már hét országból huszonöt képviselőnek kell összeállnia a csoport létrehozása érdekében. S három magyar, egy szlovák, két brit, négy holland, három francia és öt osztrák még nem látszik elegendőnek, nem beszélve arról, hogy a közös bennük csupán a szélsőséges politizálás, de már eltérő célok érdekében.
Ám egyes elemzők 120-ra teszik az eurószkeptikus, populista, valamilyen szempontból akár szélsőségesnek is tekinthető képviselők számát, akik például az olasz Északi Liga, vagy a brit Függetlenségi Párt nevében jutottak be, s akiket nem sorolnak Brüsszelben a szélsőjobbhoz, mint például a másik brit alakulatot, a Nemzeti Pártot, amely meglepetésre két embert küld majd Strasbourgba-Brüsszelbe, vagy a Jobbikot. „Ezek az erők gyakran együtt élnek a nemzethatárokon belül, s ott sem kötnek szövetséget egymással, miért tennék most ezt a parlamentben” – mondja Antonio Missiroli, a European Policy Center igazgatója.
A létszámában egyébként nem riasztó szélsőjobbot azonban a nagy pártok kizárni szándékoznak, semmilyen közösséget sem vállalnak vele. Ezt mondta hétfői sajtóértekezletén a belga Wilfried Martens, a Néppárt elnöke. Aki természetesen sikerként könyvelte, hogy az európai jobboldal lényegében megőrizte, 37-ről csak 36 százalékra mérsékelte EP-férőhelyeinek az arányát. (Minthogy a képviselők száma 785-ről 736-ra csökken, a régi és új parlament összetételét csak a százalékos részesedések alapján lehet összehasonlítani.) A hétfő délutáni helyzet alapján 265 képviselőt felvonultató Néppárt elnöke azt javasolta, hogy a mandátumok 71 százalékát megszerző három nagy formáció, a jobboldal, a baloldal (szocialisták) és liberálisok fogjanak össze.
Ezt az ötletet felkarolta a másfél százalékot vesztő, mintegy 80 képviselővel rendelkező liberálisok vezére, Graham Watson is, aki azonban inkább néppárti-liberális összefogást sürgetett, abban a reményben, hogy hátszelet kap kezdeményezése, hogy ő lehessen a parlament elnöke. Cserébe támogatná José Manuel Barroso bizottsági elnök mandátumának meghosszabbítását még öt évre.
A szocialista párt elégedetlen volt a portugál néppárti bizottsági elnökkel, de újranevezését nem tudja megakadályozni. Rasmussen elnök azt nyilatkozta hétfőn, hogy az alacsony részvétel miatt alakultak rosszul a dolgok a szocialisták számára, akik három százalékkal kisebb frakciót alakíthatnak az EP-ben. A dán szocialista európai pártelnök szerint a választási csatákat nemzeti keretekben vívták meg, ezért a szavazók nem értették meg, mi forog kockán, holott éppen az volt a tét, miképpen kecmereg ki az EU a gazdasági válságból. A szocialisták valójában 27,6-ról 22 százalékra estek vissza, s csak 162 képviselőjük van, ám az olasz Demokrata Párt jelezte készségét a csatlakozásra a parlamenti csoporthoz. Ebben az esetben 180 fölé emelkedne a létszám, s valóban csak háromszázalékos lenne a veszteség. „Ez már hivatalos?” – kérdeztük Julian Scola szóvivőt, aki azt felelte: nem, de az együttműködési készség megvan.
Nagy kérdés, hová ülnek a brit konzervatívok, akik a Munkáspárt megroppanásából alig húztak hasznot, mindössze eggyel növelték európai képviselőik számát, de a cseh és lengyel jobboldaliakkal akarnak szövetségre lépni, s ekként kitáncolni a Néppártból. A hétfői Financial Times vezércikkben óvta őket ettől. Ha Cameronék visszatérnek a Néppártba, akkor annak súlya persze megnő.
A zöldek ötven főre, hét százalékra másfél százalékkal növelték sikeresen arányukat. Ám a francia Cohn-Bendit, ki eddig is a csoport élén állt, saját hazájában remek eredményt ért el, jócskán megkétszerezte, 16 százalékra növelte pártját, beérte a meggyengült szocialistákat, kik szintén 14 képviselőt küldenek az EP-be.
Az öt százalék alatti három – szélsőbalos, eurószkeptikus és jobboldali – frakció mellett próbálnak politizálni azok is, akik nem kötődnek frakcióhoz, mint az új szélsőjobbos képviselők – egyelőre.
Összességében a nagy tagállamok közül Franciaországban, Olaszországban, Németországban és Lengyelországban jól teljesítettek a kormányon lévő konzervatívok. A kormánypártok viszont súlyos veszteségeket szenvedtek el Nagy-Britanniában, Spanyolországban, Magyarországon, Csehországban, Lettországban, Írországban, Bulgáriában, Észtországban, Portugáliában, Svédországban, Görögországban és Szlovéniában. A szocialisták – az átfogónak tekinthető visszaesés ellenére – néhány tagállamban, például Görögországban, Svédországban, Csehországban, Szlovákiában, Szlovéniában és Írországban elég jól szerepeltek.
Barroso bizottsági elnök azt mondta: a parlamenti helyek zömén olyan politikai erők osztoznak, amelyek a problémákra európai uniós válaszokat keresnek. Az alacsony választási részvétel miatt azonban senki sem lehet elégedett, újult elszántsággal bizonyítani kell, hogy az EU képes megtalálni a kivezető utat a válságból, s megvédeni a társadalom legsérülékenyebb rétegeit. Ehhez azonban a nemzeti politikákat alakító politikusoknak európai politikusokká kell válniuk.
Egy nappal a választások után tanulságnak ez éppen elég, s talán biztató válasz azoknak, akik a szélsőségek térnyerésétől tartanak.
