Szép nap: ma van Szép Ernő születésnapja
Egy kilenc gyermekes zsidó családban, egy tanító és egy varrónő fiaként 1884-ben ezen a napon, június 30-án látta meg a napvilágot Szép Ernő, a magyar újságírás és prózairodalom egyik legkülönlegesebb alakja. A legnagyobbak baráti köréhez tartozott, a legfontosabb lapokban publikált, népszerű színpadi szerző volt, mégis a vészkorszak által megtörve, majd szinte elfeledve halt meg 1953-ban.
Szép Ernő Huszton született, ám gyermekévei a nagy magyar Alföldhöz kötötték: mivel édesapja a hajdúszoboszlói izraelita iskolában kapott állást, ő maga is a ebben is hajdúsági fürdővárosban, majd Debrecenben és Mezőtúron járt iskolába. Azt a tájat és azt a magyar társadalmat látta maga körül, mint az ifjú Móricz Zsigmond, ám képzelni sem lehet két ennyire eltérő alkotói világot, mint az övék. Szép Ernő a „rögvalóságtól” a líra felé fordult, tűnékeny, szépséges, könnyed hangot ütött meg ragyogó formaművészre valló verseiben és finom prózájában.
A XX. század elején már a fővárosban, közelebbről a főváros éjszakai életében él, szerkesztőségek, kávéházak és mulatók hármasában telnek napjai, sőt, évei. A Nyugat rendszeres szerzője, Ady és Babits barátja, a „kávéházi író” prototípusa annak minden előnyével és hátrányával. Habár a Lila ákác szerzője „komoly” elismerésre vágyik, igazából a „könnyű” műfaj talál rá kabarédalokkal, sanzonokkal, amelyek pénzt és népszerűséget hoznak neki – holott amire neki szüksége van, az csupán a toll és a papír.
Született, vérbeli és igazi író volt, egy nagy magyar író, akit a magyar nyelv éltetett és táplált, s aki viszonzásképppen a magyar szépirodalmat gazdagította – ebben a tekintetben is tragikus, hogy származása miatt éppen szülőhazája fordult vele szembe. Szép Ernőt a zsidótörvények először kilökték a magyar társadalomból, majd a vészkorszak évei taszították nyomorba. Margitszigeti lakhelyét 33 év után kellett elhagynia: a Pozsonyi út egyik csillagos házába kerül, majd onnan a nyilasok kísérik munkaszolgálatra – erről az időszakról szól az Emberszag című, 1945-ös írása.
Hosszú betegség után, mindössze 69 évesen halt meg elfeledve és elszegényedve – de emlékét nem csak csodálatos művei őrzik, hanem az 1984-ben alapított Szép Ernő-jutalom is, amelyet minden évben a magyar dráma napján, szeptember 21-én adnak át.
Emlékéből fakadjon áldás!
