Huszonöt év propagandája
Kemenes Inez, Budapest / Forrás: Népszabadság
Szeretem Bauer Tamás cikkeit. Ő nem tartozik azok közé az SZDSZ-esek közé, akik kívülről fújják az összes filozófiai irányzat valamennyi tételét, de ezen túl mintha a Marsról jöttek volna. Most viszont úgy érzem, ő is hiányzott az élet iskolájából egy-két napot. Ez tükröződik a Legyen-e bűncselekmény a hazugság? című dolgozatából (május 2.).
Nem véletlen, hogy pont Németországban és Ausztriában tilos a holokauszt tagadása. A „felvilágosult államokban” nem volt évtizedekig hivatalos állami politika rangjára emelve az antiszemitizmus.
A magyar holokausztot a Horthy-korszak 25 évi antiszemitizmusa készítette elő. Huszonöt évig sulykolták Magyarország lakosaiba a zsidógyűlöletet, mert az uralkodó osztálynak bűnbakra volt szüksége. Az elcsatolt területekről beözönlő értelmiségieknek pedig munkahelyekre. A magyar nép nem tűrte volna el zsidó embertársai elhurcolását mondjuk az első világháború előtt.
Szóval itt van a kutya eltemetve. Az angol fiatalnak nem arról mesélt a nagypapa, hogy milyen jó mulatság volt leventepuskával zsidóra vadászni (anyám szemtanúja volt munkába menet – a Fővárosi Közmunkák Tanácsánál volt gyors- és gépírónő -, hogy egy nyilas suhanc sok, kézre-lábra leadott lövéssel ölt meg lassan egy jól öltözött középkorú férfit), hanem arról, hogy mit érzett mint fiatal katona, amikor belépett a felszabadított lágerbe. Máglyába rakott, keményre fagyott hullákról, mozdulni alig bíró élőhalottakról beszélt, arról, hogy sokszor a jó szándékkal adott étel ölte meg őket…
Most pedig vannak vidékek, ahol nem is láttak zsidót azóta, hogy az elhurcoltak nem tértek vissza. Huszonöt év propagandáját rádióból, szószékről, újságból, katedráról nem lehet egyik napról a másikra kitörölni. Magyarországon még 1947-ben is volt pogrom. Akik ma élnek ott, nem tudják, volt-e, nem volt-e holokauszt. Volt itt valami Mózsi, aki a háború után nem jött vissza… Ezek az emberek onnan fogják tudni, hogy a holokausztot letagadni nem rendes dolog, hogy tiltja a törvény. Addig honnan tudja, hogy a Magyar Gárdának, a tiszaeszlári „megemlékezőknek” nem szabad bedőlni? Hogy a holokauszttagadás „nyilvánvalóan hamis”?
Az angol huligánoknak is kedvelt programjuk volt egy időben a „paki-bashing” (pakisztáni-verés), de lincselő, pogromozó angol csőcselékről sosem hallottam.
