Az egyháznak beszélnie kell az embermentőkről
Forrás: Múlt-kor
Az egyháznak kötelessége és jól felfogott érdeke, hogy beszéljen azokról a lelkészeiről, tisztségviselőiről, akik a holokauszt idején embereket mentettek – mondta el Prőhle Gergely, a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) országos felügyelője a Sztehlo Gábor evangélikus lelkész születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett konferencián hétfőn Budapesten.
„Vészterhes időkben világosabban meg lehet látni”, kikben van meg a kellő merészség ahhoz, hogy tegyenek az emberekért – közölte Prőhle Gergely a Sztehlo Emlékbizottság, a Sztehlo Alapítvány és a Baráti Kör a Holokauszt Emlékének Megőrzéséért Egyesület rendezvényén. Elmondta: a lelkész az első menedékhelyet a zsidó gyermekek számára a budapesti Haggenmacher-villában hozta létre. A Haggenmacher család villáját a második világháború után államosították, egy éve az épület egy cég tulajdonába került, amely megígérte, hogy Sztehlo Gábor embermentésének emlékére táblát avathatnak.
Ittzés János, az MEE elnök-püspöke a konferencián úgy fogalmazott, hogy az 1944-1945-ben zsidó gyermekeket mentő evangélikus lelkész egy embertelen korban mentett embereket. Balog Zoltán, az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil és vallásügyi bizottságának elnöke beszédében hangoztatta: a múltról mindig a jelen érdekében beszélnek, ám az embermentők, így Sztehlo Gábor sem kapták meg a nekik járó elismerést.
Véleménye szerint a holokauszt és az egyházak viszonylatában háromféle hozzáállás létezik Magyarországon: egyrészt a „ránk ez nem vonatkozik” szemlélet, amely – helytelenül – a felejtést akarja. A másik, amikor egyes egyházi személyiségek – például Ravasz László református püspök – „belátták súlyos tévedéseiket”, a harmadik pedig az a felfogás, amely a katolikus egyháznak a holokauszt idején tanúsított magatartásából azt a következtetést vonja le, hogy „minden keresztény bűnös volt”. Ez utóbbi általánosító megjegyzés nem segíti a múlttal való szembenézést – hangsúlyozta.
Kedvező példaként említette az evangélikus egyház 1945 utáni múltjának feltárásával foglalkozó bizottság működését, mellyel kapcsolatban megjegyezte: nem szabad „a múltat elkendőzni, de a bűnösöket nem szabad koncként sem odadobni” a közvéleménynek. Harsányi László, a Holokauszt Emlékközpont ügyvezető igazgatója kiemelte: az áldozatokra és az embermentőkre, „a világi igazaira” egyaránt kell emlékezni. Az emlékezésre és az emlékeztetésre egyaránt szükség van, mert „a felejtés elképesztő erővel próbálja szétzúzni a múltat” – mutatott rá.
