Izrael válasza az ENSZ Durbani Utókonferencia zárónyilatkozatára
Mazsihisz
Az izraeli külügyminisztérium szóvivőjének közleménye
Izrael Állam sajnálattal állapítja meg, hogy a Durbani Utókonferenciát, melynek meghirdetett célja az előítélet – e világszerte milliókat sújtó átok – megtárgyalása volt, arra használták ki, hogy egyetlen, kizárólag politikai jellegű konfliktusra összpontosítsák a figyelmet.
Korántsem meglepő módon az egyetlen államfő, aki a konferencián való részvétel mellett döntött, Mahmud Ahmedinedzsad iráni elnök volt, a prominens holokauszt-tagadó, s aki gyűlölettől átitatott beszédet mondott a tanácskozáson. Az iráni és szíriai küldöttek már a konferencia előkészítő szakaszában a Holokauszt jelentőségét lebecsülő megjegyzéseket tettek. Ugyanakkor éppen Irán, Szíria, valamint Líbia játszottak vezető kiemelkedő szerepet a Durbani Utókonferencia előkészítésében és magán a tanácskozáson is.
A Durbani Utókonferencia előkészítő dokumentumaiban már visszatérőn támadták, abszurd módon rasszizmussal, apartheiddel és népirtással vádolták Izraelt. Egyetlen más országot sem emeltek ki ily módon. Ennek a durva igazságtalanságnak az volt az oka, hogy az előkészítő bizottságot az emberi jogok sárba tiprói kerítették hatalmukba és használták föl politikai céljaikra.
A Durbani Utókonferencia tanácskozásain az iráni delegátus ismételten durván félbeszakította a zsidó szervezetek képviselőit, támadta a konferencia elnökét, amiért az visszafogottságot tanúsított a tanácskozáson, és többször is azt követelte, hogy róják meg a zsidó szervezetek képviselőit, amennyiben azok az iráni rezsim durva jogsértéseit szóbahozzák. E konferencián tanúsított magatartása sajnálatosan mutatja, milyen brutálisan hallgattatja el kritikusait az iráni rezsim odahaza.
Az Utókonferencia kiábrándító eredménye ellenére Izrael elégedettségét fejezi, amiért a tervezet őt vádló és ellene uszító részei végül kimaradtak a záródokumentumból. Ugyanakkor, rendkívül sajnálatos módon, a dokumentum megerősíti a 2001-es tanácskozás elfogult zárónyilatkozatát, melyet Izrael és más országok is határozottan visszautasítanak. Korántsem meglepő módon Irán, Szíria és Líbia voltak azok az országok, melyek ragaszkodtak a 2001-es zárónyilatkozat megerősítéséhez. Ez utóbbi külön említi a közel-keleti konfliktust, amelyet – annak jellegét kiforgatva – rasszistának nevez és a palesztinokat „idegen, rasszista megszállás” áldozataiként írja le.
A Durbani Utókonferencia torzulásai számos országot késztettek aktív szembehelyezkedésre és elvi okokból történő távolmaradásra. Ezek az országok, melyek saját felségterületükön az emberi jogok eltökélt védelmezői, megértették, hogy az utókonferencia az uszításnak biztosítana teret, amelynek nem kívántak ennek részeseivé lenni.
Számos ország távolmaradása, valamint a további kivonulásoktól való félelem arra késztette a konferencia szervezőit, hogy a Záródokumentumot már a tanácskozás elején véglegesítsék.
Izrael eltökélt és elvi álláspontja, miszerint nem vesz részt az Utókonferencián, számos más demokratikus ország távolmaradásával együtt hozzájárult a Záródokumentum kedvező irányban történő megváltozásához. Egyben hozzájárult ahhoz, hogy az ENSZ elgondolkodjon az eljövendő, Durbannel kapcsolatos események jelentőségén, valamint azon, miként tarthatja távol a gyűlölködő hangnemet attól a rasszizmus ellen folytatott valódi küzdelemtől. Világossá vált, hogy mind „Durban 1”, mind „Durban 2” esetében számos olyan kérdés került a vita előterébe, aminek semmi köze a rasszizmusról folytatott bona fide vitához.
Miközben a Durbani Utókonferencia nyilvánvaló kudarc volt, Izrael reménykedik, hogy szembeszökő hibáinak felmutatásával a durbani folyamat számottevő javulásához járulhat hozzá.
A zsidó nép évszázadokon át szenvedett a rasszizmustól, az idegengyűlölettől, az üldöztetéstől és a népirtástól. Izrael, mint a zsidó nép állama, maradéktalanul elkötelezett a tolerancia, a demokrácia és az emberi jogok értékei iránt. A rasszizmus és az idegengyűlölet ellen vívandó harcban Izrael mindig készséges és együttműködő partner lesz.
Jeruzsálem, 2009. május 4.
