Polgár és bohém, kávéházi professzor és pesti srác
A kád víztől a kád vízig – Kőszeg Ferenc emlékezik
„Zárkatársam nem tudta hova tenni, hogy nem szeretem sem a kommunizmust, sem a nácizmust. Aztán vita közben hosszasan méregetett, majd felkiáltott: – Ja, már értem! – Vagyis hogy ezt a dumát csak egy zsidó mondhatja. Félek, hogy majdnem igaza volt.”
k__szegferenc_bor__t__.JPGKőszeg Ferenc memoárja a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra jelent meg. A történet, pontosabban a történetfüzér a fürdőszobában kezdődik és ott is ér véget. Az elsőéves bölcsészhallgató 1957. október 21-én este éppen imádott fürdőjére készül, hogy aztán december 19-én ülhessen bele abba a kádba, amelynek kedvéért „hajszál híján” besúgó lett. Ezalatt a forradalom utáni megtorlások mellékszereplőjeként előbb a Gyűjtőbe, majd a Gyorskocsi utcai fogdába kerül. A népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésével gyanúsítják, mert a forradalom leverését követően röplapon szólította fel ellenállásra gimnazista társait. A deliktum halállal is büntethető. Bár hősünk esetében némileg enyhíti a kilátásokat, hogy kihallgatói legott azzal is megfenyegetik: és még egyetemre se járhat többet.
„Polgár és bohém. Kávéházi professzor és pesti srác„- írta Kőszeg Ferencről Tamás Gáspár Miklós a szerző előző könyve, a publicisztikai írásokat tartalmazó Lehetőségek kényszere borítóján. Élete során Kőszeg volt könyvkiadói szerkesztő, kritikus, állambiztonsági tisztek által kergetett ellenzéki, politikus, lapszerkesztő és jogvédő. E változatos élet történeteiből keletkezett a tárcanovelláknak az a fűzére, amelyet a szerző most kötetbe gyűjtött.
K. történetei olyanok, mint a zsánerképek egy régi szalon falán. Néhány vonással idéznek fel egy élethelyzetet, jellemeznek, hol groteszk módon, hol érzelmesen egy-egy figurát. A „képecskék” alakjai között vannak írók, akikkel a szerző még könyvkiadói munkatársként találkozott, vannak politikusok és politikai haszonlesők, de van rablógyilkos is, aki elképesztő szenvtelenséggel beszéli el, hogyan ölt meg embereket, hol egy rossz szóért, hol filléres haszonért. Van írás, amely a magyarországi holokauszt hónapjait idézi, van, amelyik a Kádár-rendszer végtelennek tetsző éveit, a szorongással és szabadsággal teljes ellenzéki létet, vagy a közelmúltat, amikor a damaszkuszi utat azon frissiben megjárt emberek éppen elfelejtették Saulusként töltött előéletüket.
A tárcanovellák sorozata mellett a kötet másik két ciklusát terjedelmesebb, de ugyancsak önéletrajzi fogantatású régebbi és újabb írások alkotják, köztük az emlékezetes Halálkrónika, amelyben a szerző felesége, Fekete Éva betegségének és halálának a történetét mondja el, meg a maga soha meg nem bocsátható menekülését a halál és a haldokló közeléből. A kötetet Fekete Éva megrendítő betegségnaplója zárja.
(Forrás: Zádori Zsolt / HVG)
| Kőszeg Ferenc: K. történetei, 376 oldal, 2990 forint, Magvető Könyvkiadó, Budapest 2009. |
