Boldog Születésnapot Tel Aviv!

Nincs két város, melyek olyan jól kiegészítenék egymást, mint Tel Aviv és Jeruzsálem. Izrael szellemi és politikai fővárosának polgárai mégis gyakran úgy tekintenek 60 kilométerrel arrébb lakó honfitársaikra, mintha azok egy másik bolygón élnének. Amit a Tel Aviv-ak nem is bánnak, mert az ország kereskedelmi és kulturális fővárosát tartják a valódi Izraelnek.

A jeruzsálemiek, Judea és Szamária közé ékelődött városukból néha ingerülten tekintenek az önelégült Tel Aviv-iakra, akik úgy viselkednek, mintha nem 18, hanem 1800 kilométerre laknának a palesztin területek határát jelölő Zöld Vonaltól.

Azokat, akik lekicsinylően holmi Miami-utánzatnak tekintik Tel Avivot, avagy fullasztó nyári klímája miatt kárhoztatják, felkérnénk, ne ítéljenek első látásra. Tavasszal és ősszel Tel Aviv maga a gyönyörűség, amint ezt mindenki tanúsíthatja, aki végigsétál a tengerparti sétányon.

Tel Aviv ma kétségkívül Izrael legcivilizáltabb és legtoleránsabb városa. Miért baj az, ha a sabbati hangulat más, mint Jeruzsálemben? A 21. századi Izrael szépsége épp abban rejlik, hogy mindkét közeg fellelhető benne. Tel Avivot mégis gyakran nevezik a „héberül beszélő gójok” városának, merthogy a zsidó hagyomány iránt sosem volt igazán nagy itt az érdeklődés.

Egyszóval minden izraelinek – ideértve az „öntelt jeruzsálemieket” is – okuk van megünnepelni, Tel Aviv Jaffa alapításának centenáriumát, ami új kezdetet jelent e mélyen történelembe ágyazott országban.

Mit sem csökkenti Jeruzsálem szentségét, ha nagyra értékeljük, Tel Aviv tengerpartját, múzeumait, parkjait, Bauhaus épületeit vagy a pompás Azrieli felhőkarcolókat. Épp ezért lesz az ez évi függetlenség napi ünnepségek témája „Az első héber város, Tel Aviv Jaffa száz éve”. Az ünneplések a Rabin téren kezdődtek: hang- és fényjátékkal – előbbit az Izraeli Filharmonikusok szolgáltatatta Zubin Mehta vezényletével.

Tel Aviv-Jaffa tulajdonképpen csak a központja annak a metropolisznak, amely a déli Rehovottól egészen az északi Herzliáig húzódik. A mai Tel Aviv, felhőkarcolóival, nagyvárosi fényeivel és újgazdag lakónegyedeivel eredetileg csak Jaffa, a kikötő egy kertvárosának volt szánva. (Jafón 1820-ban szintén egy Konstantinápolyból érkezett zsidó volt az első telepes.)

Az évek során Jaffán először szefárd, majd askenáz zsidók telepedtek le. A Zsidó Nemzeti Alap (ismert héber nevén a Keren Kayemet) által gyűjtött pénzből a zsidók elkezdték megvásárolni a földeket Jaffa falain kívül – noha az Ottomán hatóságok ezt igyekeztek megakadályozni.

1909. április 11-én a városalapítók a tengerparton jöttek össze, hogy kijelöljék egy új lakónegyed alapjait, melynek akkor az „Ahuzat Bayit” nevet adták. A Tel Aviv név 1910. május 21-én született: Nahum Szokolov ezt a címet adta Theodor Herzl „Altneuland” (Ősújország) című könyve héber fordításának. De a Tel Aviv név már a Bibliában is fellelhető (Ezékiel 3:15).

Mikor az I. világháború idején az ottomán hatóságok kutasították az itt élő zsidókat, Tel Aviv-Jaffa területe már ezer dunam volt – a jaffai óváros határain kívül. Lakói érthető örömmel fogadták a brit mandátum kikiáltását.

Az 1921-es arab lázadások idején Jaffa zsidóságának túlnyomó része Tel Avivba menekült.

A II. világháborút követő években Tel Aviv volt az illegális tengeri bevándorlás központja. A függetlenségi Háború idején a várost arab Jaffából ágyúzták. Mikor a Hagana harcosai elfoglalták az óvárost, Jaffa százezer arab lakosának nagy része elmenekült. A függetlenség kikiáltásakor Tel Avivnak 210 ezer lakosa volt. 1949-ben Jaffát és Tel Avivot (valamint a környező elhagyott arab falvakat) egyesítették. A város lakossága ma már eléri a 400 ezret.

Az iráni politikai nyelvezet szerint Tel Aviv „a cionista rezsim fővárosa”. Ebből annyi igaz, hogy a külföldi követségek mind itt vannak. Az idegenek számára talán könnyebb elfogadni egy olyan izraeli várost, aminek „nincs történelme”, mint a több ezer éves zsidó múltra visszatekintő Jeruzsálemet.

Ám Tel Aviv az első olyan város is, „amely nem volt gettó”, ahogy Marcus Ehrenpreis író 1927-es „Soul of the East (A kelet lelke) című regényében aposztrofálta.

Haim Nahman Bialik, a költő, azért szerette Tel Avivot, mert „a két kezünkkel teremtettük meg… mert senkinek nem tartozunk hálával azért, ami jó benne sem bocsánatkéréssel azért, ami rossz. Vajon megváltásunkban nem az a cél… hogy gazdái legyünk saját testünknek és lelkünknek, urai szellemünknek és teremtésünknek?”

De bizony.

A szerző a Jerusalem Post Vezércikk rovatának szerkesztője

telaviv_white_1.jpgtelavivwhite_2.jpgteleavivbeach_1.jpgtelavivwhite_3.jpg