74 évvel ezelőtt az auschwitzi haláltábor felszabadításának napján verték halálra Szerb Antal magyar írót
Hetvennégy évvel ezelőtt, 1945. január 27-én szabadult föl Auschwitz, s magyar keretlegények éppen ezen a napon verték agyon Szerb Antal írót.
Egy országszerte ismert és népszerű magyar írót az ugyancsak magyar őrei hetvennégy évvel ezelőtt vertek agyon Sopron mellett. Aligha menti gyilkos tettüket, hogy fogalmuk sem volt, kit is vernek halálra: Szerb Antalt, a több világnyelven olvasó és beszélő, hatalmas műveltségű polgárt, az irodalomtörténet-írás kimagasló alakját, regényírót, egy szelíd és udvarias tanárembert, aki azzal hívta ki maga ellen a rendszer haragját, hogy Magyarországon merészelt zsidó családba születni.
Ráadásul ez a „bűnös zsidónak” bélyegzett ember merészelt hithű római katolikus lenni, egész életében magyarul érezni, írni és gondolkodni, magyarul megírni a Himnusz költőjéről, Kölcsey Ferencről szóló doktori disszertációját, majd letenni a magyarok asztalára a magyar- és világirodalom történetéről szóló remekműveit, amelyek ma is tananyagok minden rendes bölcsészegyetemen.
Az író mártíromságának helyszínétől, a Sopron melletti Balftól alig 420 kilométerre található Auschwitz, amelyet a Vörös Hadsereg éppen azon a napon szabadított föl, amikor Szerb Antalt megölték. Január 27-e a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapja lett, de nekünk, magyarok számára Szerb Antal halálának napját is fölidézi. Azért idézi föl, mert ezt a szégyenletes napot soha nem lehet elfelejteni. Sőt, tanulni kell belőle. Ha egy társadalomban megérezzük magunk körül a gyűlölet kipárolgásait, ne felejtsük: először mindig csak gondolatban öl az ember. Először a joggal, s csak aztán a kezével. Magát Szerb Antalt is elméleti és jogi konstrukciók, faji törvények lökték oda a halálmenetbe, a pribékek keze közé.
Magyarország az a hely volt hetvennégy évvel ezelőtt, ahol Szerb Antalnak egy ilyen életműért nem lovagkereszt járt a kormányzótól, hanem kínhalál a barbár keretlegényektől. S habár Auschwitz fölszabadult, mi, akik a 21. században emlékezünk a kettébe tört, elpusztított életekre, mi még mindig nem szabadultunk meg a kérdéstől: vajon miért és meddig szivárog még az a gyűlölet, amely Szerb Antal és a hozzá hasonló százezrek és milliók halálát okozta?
