Gyűlöletbeszéd: minden hiábavaló?
Forrás: STOP
Újra nekifut a kormány a gyűlöletbeszéd visszaszorításának. A büntetőjogszabályok, illetve a polgári törvénykönyv módosítása után, most az Alkotmány megváltoztatásával próbálják elérni a célt.
Inkább jelképes lépésnek, mint a valódi siker reményében tett törvényjavaslatnak tekinthető az az előterjesztés, amelyet a tervek szerint március huszonharmadikán kezd tárgyalni az Országgyűlés.
Három pont
A kabinet indítványa – amelynek elfogadásához a képviselők kétharmadának támogatása kell – szerint az alaptörvény kimondaná egyebek mellett, hogy „az alapvető jogok gyakorlása során tilos a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási gyűlölet keltése”. A sajtóban elburjánzó rasszista megnyilvánulásokat pedig azzal a passzussal szorítaná vissza, amely szerint „a véleménynyilvánítás szabadságának, valamint a sajtószabadságnak a gyakorlása nem irányulhat nemzeti, etnikai, faji vagy vallási gyűlölet keltésére, valamint a faji felsőbbrendűségre vagy a fajgyűlöletre alapozott eszmék terjesztésére.” Ráadásul az etnikai, faji, vagy vallási gyűlölet keltését akkor is büntetni rendelné, ha az mások alapvető jogát, vagy a köznyugalmat közvetlenül nem sérti, vagy veszélyezteti.
Büntetőjogi próbálkozások
A szocialisták nem először futnak neki a gyűlöletbeszéd visszaszorítása érdekében törvénymódosításnak. Igaz, rendre elvéreztek. Magában az akkori szociálliberális koalícióban sem volt egyértelmű a támogatása a próbálkozásoknak. Az SZDSZ ugyanis a szólásszabadság korlátozásaként értékelt több, a véleménynyilvánítást jogilag szabályozni kívánó előterjesztést.
Ennek ellenére 2003-ban elkészült egy javaslat. Akkor Bárándy Péter, a Medgyessy kormány igazságügyi minisztere terjesztett elő törvénymódosítást a gyűlöletre izgatás büntethetőségéről. Benyújtásának közvetlen előzménye az volt, hogy a Fővárosi Ítélőtábla felmentette az egy antiszemitának minősített írásáért beperelt ifj. Hegedűs Lórántot. A szocialisták és a szabaddemokraták egy része által megszavazott törvénymódosítást Kis János filozófus, az SZDSZ volt elnöke és Sólyom László, az Alkotmánybíróság korábbi elnöke, jelenlegi államfő is bírálta. A jogszabályt kifogásolta Mádl Ferenc akkori köztársasági elnök is, aki azt végül is az Alkotmánybíróságra küldte előzetes kontrollra. A testület a módosításokat meg is semmisítette.
Az indokolás szerint ugyanis a „véleményszabadság a kommunikációs jogok anyajoga, amely egyrészt az egyén önkifejezését, illetve személyisége szabad kibontakoztatását teszi lehetővé, másrészt az egyénnek a társadalmi és politikai folyamatokban való tevékeny és megalapozott részvételét biztosítja. Az eltérő nézeteket, álláspontokat, elképzeléseket egymással ütköztető politikai vita pedig a demokrácia sajátja. Az Alkotmánybíróság azt is hangsúlyozta, hogy a vélemény elfojtása vagy napvilágra kerülésének megakadályozása nem teszi a véleményt meg nem születetté, és nem gátja valamely nézet elterjedésének.
Szélmalomharc – Új taktika
Az MSZP némi – elsősorban kommunikációs – utóvédharcot követően taktikát váltott. A polgári jog eszközével próbálta elérni célját. Javaslatuk szerint közösségek és magánszemélyek egyaránt nyújthattak volna be keresetet a gyűlöletkeltők ellen. Ráadásul ehhez még csak egy önmagát veszélyben érző csoport tagjának sem kellett volna lennie. Elég lett volna az, ha sérelmesnek érzi a kifogásolt megnyilvánulást. Az indítványról ismét jogfilozófiai vita bontakozott ki.
A polémiába beszállt a Társaság a Szabadságjogokért is. A TASZ szerint eleve elhibázott volt a koncepció, mert nem tisztázta azt, hogy ki a sérelem alanya, kin esik pontosan a sérelem. Utaltak arra is, hogy az Alkotmánybíróság már korábban több határozatában is világossá tette: az egyént érő sérelmek esetén kizárólag az egyén léphet fel. Lényegében ezt az elvet hangsúlyozta indokolásában a taláros testület is, amikor tavaly februárban Sólyom László előzetes normakontrollja nyomán megsemmisítette nem csupán a polgári törvénykönyv kifogásolt passzusait, hanem azt a Btk. módosítást is, amely bevezette volna a gyalázkodás tényállását.
Függő játszma
A kissé szélmalomharcnak tűnő küzdelem azóta is folyik, néhány függőben lévő játszmával. Az egyik ilyen az a törvény, amelyet „az ember méltóságát súlyosan sértő egyes magatartásokkal szembeni védelem érdekében szükséges jogérvényesítési eszközök biztosításáról” – címmel tavaly ősszel fogadott el az Országgyűlés. Ebben az immár egypárti kabinet megteremtette volna a gyűlöletbeszéd miatt a polgári jogi úton történő elégtétel igénylésének jogi lehetőségét. Az ügyek hatékony intézése érdekében a Fővárosi Bíróságra utalták volna az ilyen eseteket, amelyeket annak soron kívül kellett volna tárgyalnia.
A köztársasági elnök azonban ezt a jogszabályt is az Alkotmánybíróságra küldte előzetes normakontrollra. Szerinte ugyanis a törvény nem ad lehetőséget annak a kérdésnek a valódi mérlegelésére, hogy a jogaiban magát sértve érző személy valóban a tagja-e annak a sértett közösségnek, illetve hogy kellően szoros-e a viszonya az érintett közösséggel. Az államfő azt is kifogásolta, hogy a bíróság nem tudja a valóban sértett személyek esetében külön-külön mérlegelni a jogsérelem megtörténtét, mert az ügyet a csoport valamennyi tagja tekintetében, általánosságban kell megítélnie. Ez szerinte sérti az egyéni önrendelkezési jogot. A köztársasági elnök végül megállapította, hogy a törvény szabályozási hibái a jogbiztonságot sértő jogalkalmazási nehézséget okoznának.
