Krematóriumfüst a láthatáron
Fekete János
Újabb adalék a gyűlöletbeszédről folyó véget nem érő vitákhoz?
Az Auschwitzban 65 éve elgázosított, majd krematóriumban elfüstölt 5-6ooo győri zsidó honfitársára bűnbánóan emlékező megyeszékhely mai lakói közpénzen renoválták az ország egyik legszebb, de sajnos atyáik haszonlesése, közönye és minimális szolidaritásának hiánya miatt elnéptelenedett
Kossuth-utcai zsinagógát, s a kertjében 500 mártír-kisgyerek nevét vésték fel egy gránit emlékoszlopra. Ki hinné, hogy nem messze onnan, a megye nyugati végében, egy önkormányzati képviselő, Kiss Attila, a költségvetési vita hevében képes újra megidézni a minden tisztességes ember szívébe markoló auschwitzi füstöt? „Hol, milyen országban élünk? Költségvetésről döntünk? Össze kellene tépnünk, beülni az autóba, és a Kossuth utcai zsinagógát kifüstölni… ” – hangozhatott el K. I. szájából, a rajkai falutévében többször is elismételve, amikor a kormányzó párt megszorító intézkedéseiért ismét a hajdani s örök bűnbakot, a zsidókat – a Názáreti Jézus népét! – tette felelőssé? S hogy senki, a polgármester sem utasította rendre, vagy zavarta ki a testület üléséről, mint nem oda valót, majd utólag azzal mentegette, hogy K. A. csupán „nem tudta magában tartani politikai meggyőződését”. Sic.
A szörnyű huszadik században már előfordult ilyesmi: a tisztességes embereket elborzasztja a „sajnos, láttunk már ilyet” dezsavú emlékkép a beszögezett templomkapuk mögött őrjöngve jajgató zsidókról, s az égett emberhús iszonyú szagáról, ha ez a kicsinél is Kisebb képviselő „úr” szabad folyást enged(het) ádáz dühének. Mert az efféle, eleinte csak megmosolygott, üres gyűlöletbeszédet hetven évvel ezelőtt sem vette senki komolyan…
Sohasem hittem volna, hogy az ezredfordulót követően is megeshet ilyesmi. Hát a történelem nem arra való, hogy tanuljunk belőle?!
A szerző a kevés holokauszt-túlélők egyike
