Karády listája, a vészkorszak sztárja és áldozata
Forrás: Hetek
A „végzet asszonya” 99 éve született, 19 éve halt meg, a neve egy teljes generáció előtt ismeretlen maradt, pedig „ember volt az embertelenségben”. A tragikus sorsú színészdíva meghatározó szerepet töltött be a magyar filmiparban, talán hozzá hasonló sztár nem született feltűnése óta sem.
Eredeti neve Kanczler Katalin volt. A Kanczler család Kőbányán a Százados úti lakónegyed akkoriban korszerűnek számító szoba-konyhás, verandás, előkertes kispolgári lakásában élt közel az ügetőpályához. A pesti polgárok „vesztőhelyén” a családfő, Kanczler Ferenc gyakran vesztette el a cipészmesterségből származó keresetét, így előfordult, hogy hazaérve az egész családot „megrakta”. Karády emlékeiben apja „egy agresszív despota” volt. „Ha egyikünk rossz fát tett a tűzre, mind a heten lakoltunk. Megvert valamennyiünket. Meg kell hagyni, soha nem markírozott. Mindig szíjjal ütött, és a haragja az ütések nyomán nem párolgott el, nem is enyhült. Így éltünk Kőbányán a szigorú családi törvények bilincsei között, folyton rettegve és reszketve a sok »tilos« és »nem szabad« miatt. Tilos volt az újságolvasás, és nem volt szabad színházba vagy moziba járni” – emlékszik vissza gyermekéveire.
Katinkát nagy szerencse érte azzal, hogy – egy abban az időben jellemző akció keretében – öt éven át külföldön, Svájcban, illetve Hollandiában nevelkedhetett. A külföldi tanulmányút jótékony hatással volt rá, kifinomult úrilányként tért haza, nyelvtudásával, visszafogott öltözködésével és tisztaságigényével kilógott a kőbányai szakmunkások gyerekei közül. A környék legszebb lányának tartották. A Kereskedelmi Leányiskola tanulója lett, ahol mind a diákok, mind pedig a tanárok elismerően beszéltek róla, és meglehet, hogy egy kicsit irigyelték is.
Édesapja halálát követően, tanulmányait megszakítva, tizenhat évesen váratlanul és meggondolatlanul férjhez megy Vargha Rezső adóhivatali főtiszthez. Harminc évvel idősebb férjének ez a harmadik házassága, Katalinnak az első. „Úgy mentem férjhez, mintha valaki, aki nem tud úszni, hirtelen fejest ugrik a szédítő mélységű vízbe” – vallotta évtizedekkel később. A korkülönbség kikezdte kapcsolatukat is. Katalin nem tudott háztartást vezetni, de pénzt költeni annál inkább: a divatlapokat bújta, a legújabb ruhákat varratta, kifolyt a pénz a kezei közül. Retikül és pulóvergyűjtő mániája egyre aggasztóbb lett, háromszáz pulóvere és kétszáz retikülje volt. Férje egy nap bejelentette: „Luxusnő vagy. Egy ilyen dísznő, mint te, nem való kétszobás lakásba. Te ne főzzél. Te ne várd este az uradat. Te ragyogjál és pompázzál. Én kimerültem. Teljesen tönkremennék, ha még egy évig együtt élnénk. Koldusbotra jutnék. Hát inkább váljunk el” – vetett véget a tékozlásnak a férj.
Katalin újra szabad lett az otthoni tiltások alól, és rádöbbent, hogy erős vonzalmat érez a színpad iránt. Színészetet akart tanulni, középpontba akart kerülni, körülrajongott, lépcsőn lelibbenő, hermelinpalástos, fejdíszes, büszke testtartású, igazi primadonna akart lenni. Először Tarnay Ernőhöz, később Bárdos Artúrhoz iratkozik be, de valójában Egyed Zoltán újságíró fedezi fel benne a tehetséget, majd veszi kezébe Katalin sorsát, akit a jól csengő Karády művésznévvel ajándékoz meg. Csathó Kálmán, a Nemzeti Színház főrendezője feleségéhez, Cs. Aczél Ilonához, a neves színészpedagógushoz viszi el, aki két vers meghallgatása után azonmód felkarolja a fiatal pályakezdőt.
A Pesti Színházban debütál, de nevéhez leginkább filmsikerei köthetők. Egyed Zoltán kiváló érzékkel teremtette meg Karády imázsát, hollywoodi sztárokéhoz hasonlóan megtervezte a színésznő viselkedését, új stílusú öltözködését, kalapjait, hajviseletét, az úgynevezett Karády-frizurát, melyet hamarosan fiatal nők ezrei igyekeztek követni. Karády nadrágkosztümben jelenik meg számos filmjében, az uniszex jelenséget többen erkölcstelennek bélyegzik, még a parlamentben is kérdéssé lesz a „magyar lélektől idegen az ilyen és ehhez hasonló dolog”. A Karády által alakított női szerepek átformálták a nézők addigi nőideálját: az önálló modern nő lett az eszménykép, aki a vonzerejével és eszével is érvényesülni tud, és megáll a saját lábán. A kidolgozott sztárélethez tartozott a luxuséletvitel: imádta az ezüstöt, és betegesen gyűjtötte a porcelánt. Különösen saját fényképeiért rajongott, több mint ötszáz felvétellel volt tele a lakása. „Tudom, hogy a sztárélet nem tart örökké, és az utam a majdani öregség felé nem lesz rózsákkal telehintve. De egy biztos: az a szabályszerű elszegényedő öregség hiába les rám; én ki fogom kerülni…” – írja önéletrajzi könyvében.
A filmiparban a vígjátékokat lassan a „film noir” váltja fel, melyben a Karády-féle nőtípus, a férfiakat megigéző „végzet asszonya” karakter válik a legjobban eladható árucikké. Első mozifilmjének, a Halálos Tavasznak a sikerét követően a kor ünnepelt dívája és szexszimbóluma lett. Kilenc év alatt huszonkét filmfőszerepben volt látható a magyar filmvásznon. Csillaga oly mértékben emelkedik, hogy menedzsere a háború után Hollywoodba akarja küldeni. Rövid időn belül rajongói több mint háromszáz klubot alapítanak.
Az ellenálló
Karády magánéletét titkok és pletykák övezték, egyesek férfifalónak, mások leszbikusnak tartották. Horthy Miklós kémfőnökének, Újszászy István tábornoknak négy éven át volt a jegyese. Azonban 1944 tavaszán Karády nemkívánatos sztár lett, a nyilasok betiltották dalait, melyek „a magyar lélektől” idegenek, és „lélekrombolást” végeznek.
A nehéz időkben Karády számos zsidó honfitársán segít, nyilasoknak ékszereket és aranyat ad egy egész gyerekcsapatot mentve meg a Duna-parti biztos haláltól. A gyerekeket a lakására vitte, és a háború végéig gondozta őket. Egy interjúban a következőket mondja: „Azzal a korszakkal azért szálltam szembe, mert az én gyenge lelkületem nem bírta elviselni, hogy tízezrével viszik az embereket a vagonokba, a halálba. Segítettem, bújtattam, hiszen három lakásom volt akkoriban, s ha már elvittek valakit, utánamentem, és kihoztam Kistarcsáról is.” A Gestapo elől Budán rejtőzik vőlegényével, de hamarosan a német birodalom elárulása címén mindkettőjüket letartóztatják. Az ügy pikantériája, hogy éppen akkor mutatták be Karády új filmjét, a Machitát, melyben egy kémnőt alakít.
Karádyt bebörtönözték, naponta vallatták a Sváb-hegyen: „Ütöttek, vertek naponta, agyba-főbe. A fogaimat kiverték. Hajamat tépték… nem tettem mást, csak segítettem néhány embernek… Nem volt énnálam semmiféle adó-vevő. Nem tudom ma sem, mi az a leadó.” A Zrínyi utca egyik épületének 200-as cellájába zárták. Karády miatt nyolc embert zsúfoltak a szemközti cellába. Akkor még nem tudhatta, hogy megannyi néma áldozatú hölgytársához hasonlóan a magánzárka lakóit afféle juttatásként kapták a kirendelt őrök és katonák a cigaretta mellé. A történtek után Karádynak soha nem születhetett gyereke. „Emlékszem, hogy mikor megszólaltak a szirénák, és már hullottak is a bombák, a Gestapo hivatalnokai és őrei mind az óvóhelyen kerestek menedéket, mi a cellákban maradtunk, és én valóban énekeltem fogolytársaimnak. Szerettem szívből énekelni, fiataloknak, időseknek egyaránt. Hivatásomnak tekintettem, mintha az Isten adta volna ezt nekem.”
A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.
